Rekord Compók Svédországból - FEEDERMANIA
Az előző év tökéletesen sikerült horgászata után nagyonvágytam egy újabb svédországi kalandra. Sokat gondolkoztam, hogy ismétugyanarra a tórendszerre menjek e, vagy nézzek új víz után. Némi töprengés utánarra jutottam, hogy adok még egy esélyt ennek a szép emlékeket nyújtó tórendszernek.Tavaly megfogtam az egyéni rekordomat jelentő dévérkeszegemet (7,6 kg), éscompómat (3,5kg) is, ezeknél sokkal nagyobb halak nem élnek ott. Valamiért mégisúgy éreztem, hogy vissza kell, hogy menjek oda.
Ezúttal két héttel korábban érkeztem. A korábbi időpont ésaz elhúzódó tél miatt a vizek hőmérséklete nagyon alacsony volt. A horgászatotnem csak ez nehezítette meg, hanem egy bejövő front is, ami miatt az első 3napon 20 hpa-t esett a légnyomás. Választásom ezúttal egy olyan helyre esett, amelyeta helyi pecások ritkán horgásznak. Nagyon szeretem az ilyen jellegű, nyugodtrészeket, ugyanis sok szép halat köszönhetek már nekik. Kipakolás után 2 db SerieWalter Continental feederbotot vettem elő 3012-es Lexa orsókkal szerelve,amelyek dobjai 20-as technium zsinórokkal voltak feltöltve. Még itthonelterveztem, hogy ezen a túrán leginkább élő csalikkal fogok horgászni, piroscsontit, gilisztát és pinkit vittem magammal. A pecának alulsúlyozott hengerfeederkosarakkal kezdtem neki, ezekkel pinkit és csontit juttattam be ütemesdobásokkal. A folyamatosan erősödő oldalszél és a hosszú dobások miatt csaknagy súlyú kosarakat tudtam használni, amelyek véleményem szerint becsapódáskortúl hangosak voltak. Úgy éreztem, hogy a csobbanás hangja zavarhatják a rendkívülóvatosan táplálkozó halakat, ezért csontikosarakra váltottam le őket.
Ezeklényegesen csendesebben estek bele a vízbe, de sajnos csak kis súlyú változatokvoltak nálam, amelyekkel nehezen tudtam megdobni az általam jónak vélt kb 60méteres távolságot. Fél napom elment vele mire Svédországban a szinte csak pergetésreszakosodott horgászboltokban találtam megfelelőt. A keresgélés azonban nem volthiábavaló, mert visszaértem után rövid idővel meg is fogtam az első 5 kg körülidévérkeszegemet, amit rögtön egy másik jóval nagyobb, de hasonló súlyú társa iskövetett. Két dévérkeszeg feküdt egyszerre a halmatracon így elégedettennyugtáztam, hogy bevált a tervem, amit az éjszaka folyamán fogott 3. fajtársukis alátámasztott. A következő nap elterveztem, hogy élő kishallal fogokhorgászni. Főleg sügért szerettem volna fogni, de tudtam, hogy szép csukák isélnek a tavakban. Ehhez azonban, először kishalat kellett fognom. Mivel atavakban a ragadozóhalak folyamatosan megeszik az ivadékokat és a kis méretű halakatmár teljesen kipusztították, ezért máshová kellett elmennem csalihalért. A térképenkinéztem egy 20 percnyi autózásra lévő csatornát. Dávid barátommal el ismentünk oda. Pár órányi sikertelen próbálkozás után megtaláltuk a halakat. Vörösszárnyúkeszegekre bukkantunk. Spiccbottal és pinki csalival fogtunk belőlük nagyjából 15db-ot.Elsőként fenekező készséggel próbálkoztam, de a rákok hamar megtámadták éslerágták a csalihalakat, ezért úszós szerelékre váltottam. Az úszót a szélsegítségével sodortattam keresztül a vízen így elég nagy területet tudtam végigpásztázni. A tóban élő nagyobb csukák és sügérek rendkívül rutinosak. Biztosvagyok benne, hogy nem egy öreg példány előtt elúszott a fluorocarbon előkénfelkínált csalihalam, mégse vetették rá magukat. A vízközt úszó kishalat végülegy kisebb csuka kapta el, akit fényképezés után természetesen visszaengedtem. Ezekután kis időt szenteltem a pontyoknak is. Az előző évben, már bevált módon éshelyen, csúzlival lőttem csontit egy stégről, ami ismét eredményhez vezettet. Egyhosszabb fárasztás végén, egy gyönyörű barnás színezetű tőpontyot szákolhattammeg és engedhettem vissza. A csontikosaras horgászatra választott hely a jókezdés ellenére nem hozta meg a várva várt sikert. Lehet, hogy nem véletlenhorgásszák kevesen azt a részt, de az is elképzelhető, hogy csak a folyamatosanleeső légnyomás babrált ki velem, de úgy döntöttem, hogy sátrat bontok ésátköltözök a 4-es számú tóra. Nem bíztam semmit a véletlenre, mindent, ami csakeszembe jutott, hogy szükség lehet rá azt elvittem magammal Svédországba, ezértjó sokáig tartott a költözés. Délután 7óra lehetett, amikor elkezdtem pecázni. A botok összehúzása után kinéztem aszembe parton két pici bokrot. Az egyik botomat az egyik, míg másik botomat amásik bokor irányába dobtam be, a már jól bevált csontikosarasvégszerelékekkel. Ezután nagyon pontosan rájuk etettem pár spombnyi piros csontités pinkit. Még rendezgettem a dolgaimat, amikor megjött az első kapás. Ezen atavon elsőre sikerült az, ami a másik tavon még nem. Egy gyönyörű sügér csapottle a csontival felcsalizott horogra. Visszaengedése közben észrevettem, hogy amásik botomon is kapás jelentkezett. A spicce kiegyenesedett és belazult azsinór. Bevágás és rövid fárasztás után egy hatalmas dorozsmás dévérkeszegetszákolhattam meg. A két gyors halfogás után visszadobtam a botokat és rájuk isetettem egy kicsit. Nagyjából 1 óra telhetett el, amikor ismét kapásom volt. Azegyik orsóm fékhangjára lettem figyelmes. Miután felemeltem a botot atitokzatos ellenfelem pár méter damil lehúzása után erőteljes bólogatásokkal elkezdett oldalazni a jobb part irányába. Legalább 10 perc telt el, mire kitudtam húzni a parttól kb 20 méteres távolságig, de abból a sávból nem akartelmozdulni, csak komótosan úszkált jobbra és balra. Hosszú időn keresztülharcoltam vele, mire végre elfáradt. Szákolása után hatalmas volt az örömöm,mert mint az előző évben így idén is sikerült fognom egy hatalmas compót, amelya mérlegelésnél 3,68 kg-osnak bizonyult. Ezzel megdöntöttem az előző évi 3,55kg-os rekordomat.
A rendkívül bíztató kezdés után, viszont majdnem, egy napotkellett várnom a következő kapásra, de tiszta szívből mondhatom, hogy megérte.Mintha csak az előző este történtek ismétlődtek volna meg. A kapás ideje ishasonló volt és a fárasztás is szinte teljesen ugyanúgy zajlott csak sokkalhosszabban. Végül a sokadik megfordulása után a szomszéd hely előtt sikerültmegszákolnom életem eddigi legnagyobb compóját. Egy hatalmas 4,3 kg-os nagyhasúaranyzöld hibátlan példányt tarthattam a kezeimben. Hihetetlenül boldog voltam.Ezért a halért érdemes volt újból útra kelnem, hiszen itthon egy ekkora példányraszinte semmi esélyem nem lenne.
A Magyarrekord „csak” 3,6 kg, amelynél mindkétkifogott compóm nagyobb volt. Az utolsó két éjszakára már előre elhatároztam,hogy kizárólag gilisztával fogok horgászni és etetni. Ólmos végszerelékeketkészítettem, amelyeken hajszálelőkén 3-4 szál gilisztát kínáltam fel. Az elsőéjszaka még csak 1 db kisebb dévér jelentkezett, de a nappali órákban, márkövette őt egy igazán nagy 7 kg-os társa is.
Visszaengedése után észrevettem,hogy a mögöttem lévő ötös tó egyik sarkában pontyok fürdenek. Élvezték a széláltal visszaforgatott oxigéndús vizet. Készítettem rájuk egy methodos végszereléket.A kosarat megtöltöttem monkey etetőanyaggal, csalinak pedig egy 10 mm-es BCNair waftert fűztem fel. Bedobtam az ugrások helyének a környékére, a parttól kb6 méterre. Leraktam a botot az ágasra és elkezdtem visszasétálni. Éppen, hogyelértem a sátorig, már visítani is kezdett az elektromos kapásjelző vevője. Futottamahogy csak bírtam, mert egy vízbe lógó fától nem túl messze dobtam be aszerelékemet. Felvettem a kontaktot a hallal, amely természetesen a fa irányábasietett, de még időben érkeztem és szerencsére vissza tudtam fordítani. Küzdelmesfárasztás után egy csodálatos barnás színezetű nyurgapontyot tarthattam akezeimben.
A következő azaz utolsó éjszaka emlékezetesre sikeredett. Beérett agilisztás etetés, és a sötétség leple alatt 4 db dévérkeszeget is sikerültfognom.
Ráadásul a legnagyobb egy 7,6 kg-os példány volt. A hajnali órákban pedigismételten kapásom volt, amelynek végeredménye képpen megmeríthettem a 3. compómat.Legalább is előszőr ezt gondoltam. Aztán a mérlegelésnél kezdett gyanússá válnia hal, amely kísértetiesen hasonlított az elsőként megfogott compómra.Visszaengedése után megnéztem a fotókat és kiderült, amit már sejtettem, hogyugyanazt a halat fogtam meg kétszer. A szomszéd helyi horgásztól közbenmegtudtam, hogy mindössze 3 compó él csak a tórendszerben. Ezek után világossá váltszámomra, hogy tavaly is ugyanezt a halat fogtam meg, csak akkor még 10 dkg-alkönnyebben. Érdekes, hogy itt ritkán fogják meg a compókat nekem meg két naponbelül ugyanazt a példányt kétszer is sikerült, egyszer gilisztával egyszerpedig piros csontival becsapva. A két év alatt pedig már mind a három ott élőcompót megfogtam, ráadásul az előbb említett középsőt háromszor is. A halakfotózása után kezdtünk összepakolni és ahogy nagyon sokszor így ezúttal is abent hagyott botok egyikére megérkezett egy hal. Méghozzá egy nem is akármilyenhal, hiszen egy rövid tömzsi 7,3 kg súlyú dévérkeszeg visszaengedésévelbúcsúzhattam ettől a szép környezetben fekvő tórendszertől. Tavaly 8db dévért fogtam,abból 6 db volt 7 kg feletti és 1 db 7,5 kg feletti. 3 db pontyot, és 2 dbcompót, amiből a nagyobb 3,55 kg-os volt. Idén partra segítettem 11 db dévért,amiből 3 db volt 7 kg, illetve a feletti, és ugyanúgy, mint tavaly, 1 példányvolt 7,5 kg felett. Fogtam még 2 db pontyot, és 2 db compót, amiből a nagyobb4,3 kg-os volt. 2 kisebb csukát, és egy sügért. Nehezen tudom eldönteni, hogymelyik évem volt fantasztikusabb. A számok tükrében az idei talán kicsit jobbvolt, de amikor előszőr láttam meg ezeket a hatalmas dévéreket olyan hatásttettek rám, amit soha nem fogok elfelejteni. Idén viszont megfogtam atórendszerben élő legnagyobb compót és az aktuális svéd rekordot jelentődévérkeszeget is. Ez a hal tavaly még 7,9 kg-nál is többet nyomott. Nekem most„csak” 7,6 kg-ot mutatott a mérleg, de lényeg, hogy sikerült becsapnom ezt ahalat is. Ráadásul idén a vörösszárnyú keszeg kivételével az ott élő halakközül minden halfajtából fogtam legalább 1 példányt. A két horgászat alatt ettőla csodálatos tórendszertől mindent megkaptam, amit csak kaphattam. Biztosvagyok benne, hogy visszatérek még, de most egy jó pár évig békén hagyom az ottélő halakat. Szeretem az új helyek által keltett kihívásokat, ezért más vizekután nézek. Lehet, hogy éppen Svédországban, de lehet, hogy Magyarországon vagyéppen szerte Europában. Már van egy pár tervem, de ez egyelőre legyen még az éntitkom.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó, videó: Palócz Richárd
