Maconka – A gáton túl

A Maconkai víztározó a Mátra hegység lábainál terül el. Csodaszép és rendezett környezetben várja az oda látogató horgászokat. A vízben 52 halfaj éli mindennapjait, de leginkább a nagy példányszámban előforduló méretes pontyok tették közkedvelté a horgászok körében ezt a tavat. Jó felszereléssel, etetőanyaggal, csalival, és persze a megfelelő technikával könnyedén foghatunk horgászataink során 10 kg feletti példányokat.

 

 

Már sokszor horgásztam ott, de valahányszor kilátogattam a partjára a kötelező versenyhelyek kivételével, mindig a gáton foglaltam helyet. Talán megszokásból, de még inkább a szép emlékek miatt, hiszen a gáti rész soha nem hagyott cserben, sok szép 10 kg feletti hallal ajándékozott már meg. Azonban ezen a nyári napon a kései érkezésemnek köszönhetően a gáti részen teltház fogadott. Így másik hely után kellet, nézzek. A halőrházban rábeszéltek, hogy menjek a felező félszigetre. Még soha nem horgásztam ott, de nem volt ellenemre, hogy kipróbáljam. Egy fákkal körülvett szép hely fogadott, és a vízre nézve az volt az érzésem, hogy a part közelébe is tartózkodhatnak nagyobb halak. Mégis először a Serie Walter World champion II Carp Feeder távdobó botjaimhoz nyúltam, mert a tavon szerzett eddigi tapasztalataim alapján nagy távolságokból értem el a legjobb eredményeket. A botokat felszereltem 60 grammos Preston flat method kosarakkal. A végszereléket 14-es fonott előkéből kötöttem, és 8 milliméteres fluoro pop-up bojlikkal csaliztam, amelyek feltűnő színük mellett, kikönnyítették a 10-es horgaimat. Etetőanyagaimból két félét vittem magammal, egy natúr barna halas jellegűt kis édes háttérillattal, amely addigra már teljesen végleges formát öltött, és egy akkor még tesztelés alatt álló sötétzöld erőteljesen halas aromájút. Megtöltöttem a kosarakat, és bedobtam k.b. 140 méter távolságra, egyiket kicsit balra, másikat pedig egyenesen.

 

Mindkét orsóm dobja teli fonott zsinórral volt feltöltve. Szívesen használok két színű fonott zsinórt, ha a hal fárasztás közben elúszik a másik szerelék alatt könnyedén szét tudjam tekerni bogozódás nélkül.


Egy fa árnyékában keresgéltem a táskámban, amikor is a fékem visító hangjára lettem figyelmes. Odaszaladtam a bothoz felemeltem, egy kis ideig éreztem, hogy szép hallal van dolgom, de sajnos rövid fárasztás után megkönnyebbült a bot a kezemben, és csalódva kellett tudomásul vennem, hogy leakadt az első jelentkező. Csalizás után ismét 140 méter körüli távolságra repült vissza a végszerelék. Rövid időn belül ugyanezen a boton ismét kapásom volt. Fárasztás közben pedig megint, jött a rossz érzés, az elkönnyülő bot, és már csak az etetőkosár súlyát éreztem. Kitekertem a szereléket és gyorsan átkötöttem a 10-es horgokat 8-as vastagabb húsú Korda Kaptor Wide Gape horgokra. Ezek a horgok 8-as méretben a kedvenceim, fűzött csalikkal általában velük horgászom, de mindig próbálkozom más márkákkal, és méretekkel, mert a horgászipar fejlődik és a jónál is csinálnak idővel jobbat. Egy finomszerelékes horgász számára kicsit nagynak tűnhet a 8-as méret, de rengeteget teszteltem egyszerre két boton. Egyik végszereléken 8-assal a másikon pedig kisebbekkel. Nem csak, hogy kevesebb halam akadt le, hanem ami meglepő lehet, hogy rendszeresen több kapásom is lett nap végére a nagyobb horgokon. A flat method kosarakban az etetőanyag oldódás után is maga alá temeti a horgokat így a halak számára láthatatlan marad. Már csak egy megfelelő felhajtóerejű csalit kell választani hozzá, ami teljesen kikönnyíti, így a ponty rászívásakor pontosan ugyanolyan mélyre fog repülni a szájába, mint a kisebb horgok, viszont az akadás és a leakadás aránya sokkal jobb lesz. Természetesen a végletekig nem lehet növelni a horogméretet, mert akkor a csali méretét is növelni kellene, és azt nem szeretném, mert a tapasztalatom szerint jelenleg a kicsi maximum 8 milliméteres csalikkal tudom a legtöbb kapást kicsikarni. Természetesen pontyhorgászatnál érvényes ez a teória, mert például, ha keszegféléket is szeretnék fogni flat method kosárral, akkor nyilván a szájméretük, és egyéb tényezők miatt kisebb horgokat használok. A baloldali botom kitekerésénél éreztem, hogy mély iszapból húztam ki, így már érthetővé vált számomra, hogy miért csak a másik boton volt kapás. Ezért kicsit rövidebb távra kb 130 méterre repült vissza a két végszerelék. Kicsit hosszabb szünet után az utoljára bedobott botom spicce, amely a sötétzöld etetőanyagommal volt bevetve, hirtelen begörbült. Bevágás után határozott ellenállásba ütköztem, komótosan elindult balra a titokzatos ellenfelem. Jó súlyt éreztem így kissé hevesebben vert a szívem nehogy ezt a halat is elveszítsem. Aggodalmam azonban felesleges volt, mert egy jó 20 perces fárasztás után sikerült szákba terelnem egy 11,6 kg súlyú fajtájára ritkábban jellemző hosszúkás tükörpontyot. Fotózás után jöhetett a visszaengedése, és mindkét botom újradobása.

 

A Serie Walter World Champion II Carp feeder elég merev ahhoz, hogy könnyedén 140 méter fölé dobjak vele, mégis a halak fárasztásánál szép ívbe hajlik, és hamar felőrli az erejüket.

 

 

Élveztem, ahogy a gyengén lengedező szél simogatta az arcomat, és közbe csodálva néztem a víz felett repkedő fecskék hadát. Elmerengve figyeltem, ahogy egy szürke gém a hosszú lábain mozdulatlanul állva várta a napi betevőt, az arra úszó kishalakat, vízi élőlényeket. A semmiből jövő fékhang gyorsan visszatérített a természet csodálásából a horgászat világába. Bevágás és rövid fárasztás után egy 9 kilogrammos pontyot fényképezhettem le, és engedhettem vissza a Maconkai víztározóba. Csalizás és újradobás után nem sokat váratott magára a következő jelentkező. Fárasztása közben nyugtáztam magamban, hogy a felező félsziget is egy jó rész, és legközelebb se kell kétségbeesnem, ha csak az a hely lesz szabad. Közben már a part elé húztam a nap első tőpontyát, de nem adta magát könnyen, jó néhány kör után sikerült csak megszákolnom. Fényképezés után természetesen ő is visszanyerte szabadságát.

 

 

 

 

Ezután a dévérkeszegeké lett a főszerep. Négyet is fogtam egymás után 80 dekás kilós méretben. Próbáltam változtatni, mert ugyan keszegnek szépek voltak, de aznap engem a pontyok érdekeltek. Jól eldobtam balra a natúr barna etetőanyagommal az egyik végszerelékem, aminek pár percen belül meg is lett az eredménye. A bot spicceimet bámultam, és kis rezgésekre lettem figyelmes, a fonott főzsinórom jelezte, hogy „valaki” hozzáért, de szinte végig se tudtam gondolni, hogy mi folyhat a víz alatt, mert azzal a lendülettel derékszögbe vágódott a spiccem. Bevágás után egy pillanatra úgy maradt a kezemben a bot, aztán a megakasztott hal hirtelen száguldásba kezdett megállíthatatlanul lehúzott vagy 50 méter zsinórt. Nagyságrendekkel erősebb volt, mint az előtte kifogott példányok. Miután már jól elszaladt a túloldal irányába, elindult először balra, aztán vissza jobbra. Egy kb 100 méteres távolságon bent felejtett házi készítésű dőlő bóján keresztül is ment. Sajnos túl vastag műanyag csőből készítették ezért nem nagyon akart eldőlni, hogy átcsússzon rajta a zsinórom. Elkezdődött egy hosszú huzavona. Ahányszor visszanyertem annyi zsinórt, hogy a halat sikerült a bójáig húznom, mindig jobbra tört vissza, még véletlen sem akart balra elindulni. Folyamatosan súrlódott a műanyag csövön a zsinór, vagy azért mert ő húzott le az orsóról, vagy azért mert én erőltettem vissza. Végül a 14-es hihetetlenül erős Daiwa fonottnak köszönhetően sikerült a víz alá kényszeríteni a bóját és megint teljes kontaktban fáraszthattam tovább. Pár perc elteltével már 100 méternél közelebb volt a halam így fellélegezhettem egy kicsit. Azonban nem sokáig tartott a nyugalom, mert az időközben mellém telepedő horgász mindkét botja felett átúszott és nagyon tartottam attól, hogy a csak a damiljai alatt tudom visszahúzni. Mivel kettőnk között vízparti fákkal és bokrokkal benőtt rész volt, ezért nem tudtam volna odasétálni, ha esetleg bekövetkezett volna az összeakadás, de nagy szerencsémre, ahogy elúszott, úgy úszott vissza is a damilok felett, de hogy ez ne legyen elég, a nyugalmam megzavarása érdekében ezt még egyszer megcsinálta. Végre a part elé húztam, de még mindig nagy erő volt benne, egyáltalán nem tudtam a fenékről elemelni és folyamatos 15-20 méteres megugrásokat produkált. Ami ezzel a hallal történhetett az szinte minden össze jött, mert egy part melletti fa vízbe kúszó gyökérzete alatt is sikerült átúsznia, de legalább Innen rövid idő alatt sikerült kiszabadítanom, és végül meg is szákolnom. Egy hosszúkás tőponty pihegett a kezeim között, gyorsan megmértem, lefotóztam és engedtem is vissza. Nagyon örültem neki, mert küzdelmekkel teli fárasztás végén, győztesen kerültem ki a csatából, ráadásul a nap legnagyobb halát sikerült megfognom 15,15 kilogrammos súllyal.

 

 

Közben a szél teljesen elállt és érződött a levegőn, hogy nemsokára megérkezik a hidegfront, amit a meteorológusok aznap délutánra jósoltak. Teljesen nyomott, beállt idő lett. El is kezdtem összepakolni, mert jól tudtam, hogy, amikor a légnyomás hirtelen leesik, szinte semmi esély pontyot fogni, és megázni sem szerettem volna. A hazafelé úton átértékeltem a rövid horgászatom. Miután lecseréltem a 10-est, a 8-as méretű kikönnyített horogra, az megint bizonyított, a nyúlás nélküli fonott főzsinór és a viszonytagságok ellenére az összes megakasztott halat sikerült kivennem vele. A World Champion 420-as Feederekkel könnyedén dobáltam 130-140 méteres távot. A két etetőanyag, amit akkor teszteltem és használtam, ismét jól vizsgázott.

 

Egy etetőanyag teszt így néz ki nálam. Egy fajta etetőanyag apró változtatásokkal.

 

A Maconkán használt etetőanyagok már kaphatóak a www.feedermania.hu weboldalon és a Walterland áruházaiban.

 

Azóta már kapható a Walterland áruházakban, Feedermania Snatch, és Feedermania Extreme Fish néven. Végül fogadják el tőlem tanácsként, hogy használjanak flat method kosarakat, a horgot kicsi színes csalikkal könnyítsék ki, és higgyék el meg lesz az eredménye.  Jó fogást kívánok mindenkinek.

 

Írta: Jankovich Krisztián

Közzétette: Palócz Richárd