Az autópályákon haladva gyermekkorom óta figyelem az út mellett elterülő vizeket. Az M1-esen Budapest irányába, Bicske magasságában mindig megakadt a tekintetem egy igazi vadregényes, nádassal benőtt tavon. A látványa elragadott és nagyon vágytam rá, hogy valami úton-módon horgászhassak rajta.
Az utóbbi pár évben új tulaj kezébe került ez a tó, aki a régi halneveldéből, egy igazi Catch and Release szemleletű, lenyűgöző környezetben található, 28 hektár vízfelülettel rendelkező birodalomat hozott létre. Hétről hétre figyelemmel kísértem a fejlesztéseket és a haltelepítéseket a közösségi médiában és el is határoztam, hogy ellátogatok ide. A végső lökést, Pataki Gergő barátom horgászata adta meg, aki nagy átéléssel mesélte, hogy egy pár napos peca alatt, jónéhány nagytestű pontyot fogott itt, amelyek között mindössze, csak egy db volt 10 kg alatti példány. A beszélgetés után hívtam is a tó tulaját Beri Zolit és lebeszéltem vele egy időpontot, mert a kedvenceim pontosan az ehhez hasonló vizek, amelyekben kizárólag nagyobb méretű, öreg rafinált halak élnek. Kiérkezésemkor a halőrökkel való rövid egyeztetés és szemrevételezés után, a 13-as horgász helyet választottam.
A 13-as helyen kizárólag csónakból megengedett a fárasztás. Élvezetes volt az erős szélben csónakból megküzdeni a hatalmas halakkkal.
Ennek a helynek a sajátossága, hogy mindkét oldalról nádcsíkok ölelik körül, ezért szigorúan tilos stégről fárasztani, az kizárólag csónakból engedélyezett. A csónakot és az elektromos motort kérésre biztosítják, de minden helyhez tartozik egy stég, és egy faház, amelyet igény szerint ki lehet bérelni. A kényelem mellett a halak védelmére is nagy figyelmet fordítanak. A horgászat előtt kötelező a merítő, a mérlegelő, és a saját pontybölcső fertőtlenítése is, valamint a horog ütötte seb lekezeléséhez a vízhez kifejlesztett sebfertőtlenítőt kell használni. Előzetes kérdezgetések alapján, tudomásomra jutott, hogy a tó közepe felől fogják a legtöbb halat, ezért a 4,2 méter hosszúságú MANTA EVO-XT távdobó feeder botjaimat vittem magammal, XH és XXH erősségben. Egyik felszerelésemen bordáskosárral, míg a másikon flat methoddal kezdtem neki a pecának.
A sűllyedő és a lebegő csalik közűl, ezúttal a 2 cm-re lesúlyozott 10mm-es Pop-up bojlik működtek a jobban.
A MAD MIX és a “monkey” etetőanyagok itt is jól működtek. 4-4 db 10 kg-on felüli pontyot sikerült velük fognom.
Az ehhez hasonló bojlis horgászok által nagy nyomás alatt tartott vizeken nem készítek etetést, mert a tapasztalatom szerint, a nagy méretű pontyokra ez legtöbbször riasztólag hat, ezért a kereső horgászat mellett tettem le a voksomat. Nagyjából 25-30 percenként különböző helyekre dobálva próbáltam horogra keríteni a halakat. Ez a módszer nagyon hatásos tud lenni, főleg kisméretű csalikkal kombinálva. A fenéken fekvő etetőanyag kupacban elhelyezkedő pici (8-12mm-es) csalikat a nagy (16-30 mm) bojlikhoz szokott pontyok általában félelemérzet nélkül szívják fel. Az első hal bedobás után kb fél órával jelentkezett is. Éppen a szomszéddal beszélgettem, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a jobb oldali botom spicce derékba hajlott. Rövid csónakos fárasztás után egy 10 kg feletti pikelyesnek örülhettem, amely egy 2 cm-re meglebegtetett, 10 mm-es BCN ízesítésű pop-up bojlira csábult el.
A következő jelentkező, már egy igazán impozáns példány volt, egy 18 kg-os, sötét színű, jó húsban lévő tükörponty személyében.
Visszaengedése után szinte egyből érkezett egy újabb, 10 kg feletti nyurga formájú tőponty, amely után kicsit átértékeltem csalik és etetőkosarak szempontjából a helyzetet. A lebegő csalik és a nagyobb mennyiségű etetőanyagot tartalmazó bordáskosarak működtek jobban, ezért innentől kezdve már csak ezeket használtam.
A kosarakba felváltva monkey és madmix etetőanyag került, amelyek ízlettek az ottani halaknak, bizonyította ezt a következő 17 kg körüli pocakos tükörponty is.
Koradélután egy rövidebb kapás szünet következett, ami miatt nem estem kétségbe, mert a legtöbb horgász vízre jellemző, hogy ezekben az órákban kevésbé táplálkoznak a pontyok. Folytattam tovább a kereső horgászatot, aminek egy pár óra dobálás után azért meg is lett az eredménye. Egy igazi botgörbítős, féksivítós kapással vetette magát észre egy vaskos, hibátlan tükörponty, amelyet csak hosszabb fárasztás után sikerült a kamerák lencséi elé emelnem. Visszaengedése után, kisvártatva ismét a csónakba ültem karikába hajló bottal a kezemben. Éreztem, hogy nem mindennapi hallal volt dolgom, brutális erővel küzdött. A fárasztás vége felé egy óriási csomó keletkezett a főzsinóromon, ami megszorult az egyik gyűrűnél. Ilyen még soha nem fordult elő velem, de gyorsan cselekedtem. A csomó alatt és felett is elharaptam a zsinórt. A hallal összeköttetésben lévő részt, Palócz Ricsi, az operatőr kezébe adtam. A másik végét, pedig remegő kézzel újra fűztem a bot gyűrűin és végül összekötöttem őket. Szerencsére a fáradó ponty már nagy kirohanásokat nem produkált, de a csónakot így is elhúzta kb 30-40 méterre, mire újra a kezembe vehettem a fárasztását. Ez a kis közjáték számomra még értékesebbé tette a nap legnagyobb halát, amely mérlegelésnél 19,6 kg-ot nyomott.
Ezzel a hallal teljes volt a boldogságom, de a tó estig ráadásként megajándékozott még 2 db 10 kg feletti ponttyal is. Végül csak eljutottam az M1-es autópályáról látott tóra, amely minden várakozásomat felül múlta.
A viszonylag rövid 12 órás horgászat alatt gyönyörű, és hatalmas halakat sikerült fognom. A csónakos fárasztásokat pedig kifejezetten élveztem. Az erős szélben nem volt egyszerű küzdeni a testes pontyokkal. A csónakot egyenesben kellett tartani, miközben ők különböző irányokba próbálták húzni azt. Óvatosan kellett bánni a relatív vékony zsinórral is, és vigyázni kellett arra, hogy ne szakadjon ki a szájukból a 8-as méretű horog. A hosszú feeder botok ráadásul, a szákolást sem könnyítették meg, de végül minden csónakból fárasztott halat sikerült megfognom. Az autópályán haza felé kellemesen elfáradva gondoltam vissza az aznap történtekre, és elhatároztam, hogy még ebben az évben visszatérek a Don Carp Lake horgásztóra.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó: Palócz Richárd