FEEDERMANIA - TÉLI AMUROK KENYÉRREL

A téli időszakban az egyik kedvenc horgászvizemmé vált a Párkányi Vadas horgásztó. Számomra ez a víz egy igazi téli horgászparadicsom, mert gyönyörű halak lakják, ráadásul a legnagyobb hidegekben sem fagy be. 20 fok körüli termálvíz táplálja, amely kedvező hőmérsékletet biztosít a tóban élő halak számára ahhoz, hogy egész évben aktívan táplálkozzanak.

Nagy vágyam volt, egy olyan fénykép elkészítése, amelyen havas háttér előtt egy szép amurt tartok a kezeimben.  Január 8-án kemény mínuszokkal és egy hidegfronttal megérkezett egy egész napos havazás, ekkor úgy éreztem, hogy eljött az én időm és szerencsét próbálok a Párkányi tavon. A tó tulajának van egy másik vállalkozása is ahol kenyérlángost árulnak, aminek a tésztájából a vásárok végeztével meg szokott maradni pár darab, amiket az ott élő halak legnagyobb örömére bedobnak a tóba. Ebből kiindulva a vízfelszíni kenyeres horgászat mellett döntöttem és még este be is mentem a legközelebbi hipermarketbe  vásárolni  7 db szeletelt kilós kenyeret. Másnap reggel elindultunk Reményi Zoli barátommal Párkány felé, de sajnos baleset miatt az M0-ás autópályán óriási dugó alakult ki így végül nem sokkal 11 óra előtt tudtam csak neki kezdeni a horgászatnak. Végig kézbe tartott felszereléssel pecáztam így egyszerre csak egy botot használtam. Azonban mégis két 390 cm hosszú World Champion II feedert vittem magammal, mert két különböző végszereléket készítettem.




Egyiket a néha felerősödő szélnél és a távolabbi dobásokhoz használtam. Erre egy L-es méretű fox inline vízigolyószerűséget kötöttem, amelyet kétharmadáig engedtem fel vízzel. A pontos neve Fox Bolt Bubble. A másik botra egy ugyancsak vízfelszíni horgászathoz kifejlesztett kristály waggler úszó került, amelynek az érdekessége, hogy nem az aljában van a rögzítési pontja, hanem a tetejében. Gyárilag tökéletesen ki van súlyozva a víz alatt átlátszó, így a halak számára nehezen észrevehető, viszont a felszín felett élénk narancssárga színű, hogy a kapások számunkra jól láthatóak legyenek. Mindkettőhöz kb másfél méter hosszú fluorocarbon előkét kötöttem viszonylag nagyméretű 6-8-as horgokkal. A pecát a waggler úszós szerelékkel kezdtem. Csalinak nagyjából olyan 4 cm hosszúságú és 3 cm szélességű kenyérdarabokat raktam fel.




Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy a bedobás után a kenyér körül megjelenő kárászok hada az ilyen „kicsi” csalit gyorsan ledarálja és végeredményként valamelyikük fenn akad a horgon. Ráadásul a bedobott egész szelet kenyereket habzsolták a nagyobb halak, a kisebb kenyérdarabokra pedig rá se bagóztak. Megpróbáltam kicselezni őket ezért elsőként ugyanakkora darabokat téptem a szelet kenyerekből, mint a csali és becsúzliztam jó sokat belőlük. Az ötletem bevált, hiszen egy kisbalin megfogása után, egy hatalmas burvánnyal egy méteres amur szippantotta le a kenyeremet a vízfelszínről. A pillanat tört része alatt már be is vágtam, nehogy megérezzen valamit és idő előtt kifújja a szájából a csalit a horoggal együtt. Rögtön karikába hajlott a World Champion feederm  és egyből éreztem, hogy nagy hallal volt dolgom. Nagyon meredek, nagyjából 45 fokos beton partrész volt előttem, ami a ráesett hó miatt nagyon csúszóssá vált, ezért elsétáltam balra kb 20 métert egy számomra biztonságosabb partrészhez, és ott folytattam tovább a fárasztást. A halam nem kimondottan amurosan védekezett, csak lassan ment jobbra-balra. A letisztult vízben nagyon szép látvány volt, ahogy a hosszú testével forgolódott. A fárasztás minden pillanatát kiélveztem és gyönyörködtem a látványban, de még is a legboldogabb pillanat a merítés után érkezett el. Hihetetlen nagy öröm lett úrrá rajtam, hiszen ismét valóra vált egy álmom. Egy hibátlan aranyszínben pompázó amur raboskodott átmenetileg a szákomban, aki természetesen a fotózás után visszanyerte szabadságát.




Folytattam tovább a pecát. Kézzel dobva repültek az egész szelet kenyerek, és ismét csúzliztam darabokat is. Nem is kellett túl sokat várni a következő kapásra. A kárászok között egy jókora balin kapta el a csali kenyeret. Hírtelen kirohanással indult a fárasztása, de aztán hamar feladta a harcot. Rövid idő elteltével, már a havas háttér előtt fotózkodhattam vele is. 



Időközben pár kárász megfogása után növeltem a csali méretét, mert megfigyeltem, hogy csak akkor esznek meg az amurok egy kenyérdarabot, ha azt már jó ideje csipkedik a kisebb méretű halak és ez által biztonságosnak ítélik. A megnövelt méretű csalim alatt végre ismét megjelent egy hosszúkás árny. Kétszer is leharapott a horgon lévő kenyérből miután kiemelkedett a nagy amurfej a víz alól, és egyszerűen leszippantotta a maradékot a felszínről. Gyorsan bevágtam és nagy örömömre a 6-os méretű Korda Kamakura wide gape horog ismét tökéletesen akadt. A bot karikába hajlott, de sajnos hiába próbáltam, egy jó darabig nem tudtam elhúzni a többi hal közül, akik a védekező társuk láttán meg is riadtak. A fárasztás elején ő is inkább forgolódott, mint az előző fajtársa, de a végére azért már volt néhány lendületes amuros kirohanása is. A tökéletesen összehangolt szerelék ellen azonban nem sok esélye volt. A bot szépen dolgozott, lassan felőrölte az erejét és egy jól irányzott balkezes merítés után, már ő is a szákban pihegett.  Nem akartam, hogy sokat legyen kint a relatív meleg (12-14 celsius fokos) vízből, ezért gyors fotózás után vissza is engedtem.




A fárasztás közben keltett nagy ramazuri miatt jó sokáig csak kárászok és balinok csipkedték a vízbe dobott kenyereket.  A következő megfogott halam ismét egy szebb balin volt.



Ragadozó mivolta ellenére, érdekes, hogy a balin imádja a vízfelszínen úsztatott kenyeret. Rengeteg tavon, sőt a Dunán és a Tiszán is sikerült már ezzel a módszerrel szép nagy példányokat megfognom. Már pont azon gondolkoztam, hogy helyet váltok, mert jó ideje nem jelentkeztek a kenyeres etetésemen a nagyobb méretű halak. Már pont indulni akartam, a kezembe vettem a botot és egy adag kenyeret, amikor egy hangos fordulással jelezte egy amur, hogy ne menjek sehova. Gyorsan ledobtam a kenyeret a földre, csaliztam és már repült is az úszó a kenyérrel a fordulás helyére. A sok várakozás után el se hittem, hogy pár másodperc múlva egy újabb amurt fáraszthatok. Olyan gyorsan jött a kapás, hogy nem is láttam a kenyér lecuppantását, már csak arra lettem figyelmes, hogy az úszó elindult nagy sebességgel oldalra. Küzdelmes fárasztás után, egy érdekes formájú, nagyon hosszú, de vékony erre a vízre jellemző, aranyszínben pompázó amurt sikerült fognom.




Visszaengedése után, el kezdtek foglalkoztatni a pontyok. Megfigyeltem ugyanis, hogy míg az amurok a parttól inkább beljebb 20-30 méterre őrjáratoztak, addig a pontyok a part szélére kisodródó kenyerekből lakmároztak. A jobbra mellettem lévő halőrház elé, de a parthoz elég közel elkezdtem dobálni egész szelet kenyereket. Viszonylag hamar a kárászok, balinok és domolykók megérkezése után, előkerültek a pontyok is. Sajnos egy jó darabig nem sikerültkapást kicsikarnom belőlük, valahogy a csalimra és a leszakadó kis kenyérdarabokra nem voltak kíváncsiak, csak a nagy szelet kenyereket ették. Az átázott kenyerekből hatalmas darabokat téptek le. Ezt észrevéve elővettem a nehezebb vizigolyós szereléket, és keresztüldobtam egy szelet kenyéren a damilomat. Ezután teljesen odahúztam a csali kenyeremet a szelet mellé, azt gondolva, hátha így rászív majd a hal a csalimra is, ha más nem akkor véletlenül. A terv bevált. Talán harmadszorra jött fel a ponty és szívott bele a kenyérbe, amikor is az én csalim is a szájába került. Bevágás után megállt a bot a kezemben, és viszonylag hosszabb fárasztás után, sikerült partra terelnem egy szép sötét, sárgás színben pompázó  pontyot.





Ezek után kicsit változtattam a módszeren. Majdnem egy teljes szelet kenyeret raktam fel a horogra olyan módon, hogy körbe meghámoztam, és csak egy kis helyen hagytam meg a kenyér héját, ahová a horgot akasztottam a jobb tartás végett. Így azt értem el, hogy addig tépkedték a nagy kenyeret a pontyok, míg végül a horgos részt is beszívták a szájukba. Ezzel a módszerrel sötétedésig még 3 kisebb pontyot is sikerült becsapnom. Azt gondolom, ez a rövid 5 és fél órás horgászatom is jó példa volt arra, ha az adott vízhez és halfaunához a legmegfelelőbb módszert válasszuk, akkor hihetetlen élményekben lehet részünk.