FEEDERMANIA - Dévérmennyország 3. befejező rész

A szebbnél szebb dévérkeszegek és pontyok megfogása után Ricsivel kipihentük a fáradalmakat. Majdnem 1 egész napot átaludtam, de legalább újult erővel tudtam neki kezdeni a horgászatnak. Közben tudomásomra jutott, hogy a tórendszerben nagy compók is élnek, ami igazán felvillanyozott, hiszen az egyik kedvenc halamról van szó. Naná, hogy megpróbáltam belőlük is fogni legalább egyet. Ismét az élő csalikhoz nyúltam, gilisztát és pinkit készítettem elő.



Próbáltam kizárni a pontyokat, ezért visszatértem az első tóra, ahol leginkább dévér, csapósügér, néhány compó, vörös szárnyú és szerencsére csak néhány ponty él, ezért nagy reményekkel vághattam neki egy doktorhal becserkészésének. A Compó fogási időszaka leginkább az éjszakai és a hajnali órákra tehető, így kicsivel a sötétedés előtt kezdtem meg az alapozó etetést. A távolságot, a dévéres helyhez képest jóval rövidebbre vettem. Megközelítőleg 35-40 méterre juttattam be egy spomb segítségével nagyobb mennyiségű pinkit, és pár szál gilisztát. Egy kisméretű háromágú bordáskosarat használtam, amely alapból 25 gramm súlyú volt, de én a jobb akadás érdekében egy a közepére helyezett ólómmal kb 50 gramm össztömegűvé alakítottam át. A kosárba ragasztott pinki került, míg a horog hajszálelőkéjére Pinki imitációt készítettem 2 vékony hosszúkásra vágott piros lebegő szivacsdarabkából, amit kb 2 centiméterre a talajtól lesúlyoztam egy fox kwik change weights előkesúly segítségével.

Az éjszaka folyamán nem volt kapásom, de tudtam, hogy a doktor halak előbb utóbb rá fognak találni a nagy etetésre, amit készítettem nekik. A madarak az éj leple alatt is jelezték énekükkel, hogy nem alszanak, de pirkadatkor zengett tőlük a tavat körül ölelő erdő. Talán arany-zöld színű barátaim is velük egyidejűleg indultak el táplálkozni, vagy csak a véletlen műve volt, de miközben élveztem a természet szépségeit, még ennél is kellemesebb dallam, az orsóm fékjének ciripelése ütötte meg a fülem. A gyomrom összerándult, a szívem hevesebben vert, mert már a kapás intenzitásából tudtam, hogy ezúttal nem dévér lesz a horgomon. A botom karikába hajlott, a titokzatos ellenfelem pedig erejét nem veszítve igyekezett a tó túloldalán menedéket találni.



Azonban csak idő kérdése volt, hogy a Manta Evo-X 390H feederem mikor őrli fel erejét, kb 15 perc elteltével már el is jött az idő, és a szákban pihegett életem addigi legnagyobb compója.



Az első kifogott Svéd compóm súlya 2675 gramm volt.


Elraktam egy pontyzsákba, hogy kicsit később napfénynél lefotózzuk, ami meg is történ, de visszaengedése előtt még meg is mértem. Így az új személyes rekordomat jelentő 2675 grammos Compónak örülhettem, de nem volt sok időm ezen elmélkedni, mert a jobb oldali orsóm fékje egyre gyorsabban kezdett visítani. Odaszaladtam, felemeltem a botot és mintha csak az előző eset ismétlődött volna meg, az ismeretlen ellenfelem, csak ment és ment megállíthatatlanul a túlpart felé. Méretükhöz képest hihetetlen erővel rendelkeznek ezek az egyszerre arany és zöld színbe pompázó gyönyörű harcosok. a fárasztás minden másodpercét végigizgultam, mert éreztem, hogy még az előzőnél is nagyobb hallal volt dolgom. A sejtésem beigazolódott, hiszen egy kapitális méretű 3525 grammos compót sikerült fognom.



Az új egyéni rekord compóm súlya 3525 gramm, ami már Svédországban is kapitálisnak számít.

Mérhetetlenül boldog voltam, hiszen minden sikerült, amit csak szerettem volna. Azonban volt még hátra egy nappal és egy éjszaka, ezért újból beetettem élő csalit spombbal, és vártam, hogy a nap folyamán még mi fog történni. A késő délutáni órákban, a három napja folyamatosan fújó Észak-Nyugati szél egyszer csak megállt, és ez egy olyan csodálatos dolgot eredményezett, amit soha nem fogok elfelejteni. Ahogy elcsendesedtek a hullámok és kisimult a víztükör elkezdtek bukni a hatalmas péklapát méretű dévérkeszegek. Tisztán lehetett látni az óriási testüket, ahogy kifordultak a vízből és úsztak tovább. Láthatóan nagyon jól érezték magukat, élvezték az időváltozást.

A legtöbb pont az etetésem felett bukott fel és miközben ebben a fantasztikus látványban gyönyörködtem, egyszer csak a jobb oldali botom spicce kapást jelzett. Meghúzta, kicsit visszaengedte, megint meghúzta és megint vissza, aztán ismét húzta. Egyértelműen dévér kapás volt. Felemeltem a botot és szép lassan elkezdtem kihúzni a nagy súlyú, ámde csak óvatosan védekező halat. A legnagyobb kerekfejű Korum merítőbe több mozdulattal kellett beleráznom a hatalmas testű dévérkeszeget, hogy beleférjen. Alig vártam, hogy mennyit mutat a mérleg, amely tárázás után 7675 grammnál állt meg, így végül a legnagyobb dévéremet két pici piros szivacsdarabkával élő csalis etetésen sikerült megfognom.



Egy újabb 7 plusszos Dévérkeszeg egy ismertetőjeggyel, egy feket pontal az oldalán.

Lassan ismét eljött az esti etetés ideje, és mivel viszonylag sok gilisztám maradt, ezért főleg azt spomboztam be. Először még jó ötletnek tűnt, mert bedobás után viszonylag hamar fogtam egy 7050 grammos dévért amelyet a reggeli fotózáshoz ismételten elraktam pontyzsákba. Később azonban ellepték a rákok az etetést, és lerágták a gilisztákat a horgokról, de erre számítottam is így nem ért meglepetésként. Pontosan ezért viszonylag sűrűn ellenőriztem a végszerelékeket, aminek meg is lett az eredménye, mert egy hajnali újra csalizás után már világosban, érkezett a következő hal, egy 7125 grammos dévérkeszeg személyében.


Minden dévérkeszeg álomszép és egyedi volt. Ennek a példánynak a jellegzetessége, a sötétebb csíkszerű foltok voltak.

A Svédországi horgásztúrám ezzel a halfogással véget is ért, de még elővettem az estei keszeget a pontyzsákból, így 2 db 7 kg feletti dévér visszaengedésével búcsúztam el a számomra oly kedvessé vált tórendszertől.



Két darab 7 kg feletti dévérkeszeg visszaengedésével búcsúztam el a számomra oly kedvessé vált tórendszertől.

Ezen a horgásztúrán minden álmom teljesült, sőt talán még annál kicsit több is, hiszen a helyi viszonyokhoz képest is hatalmas halakat sikerült fognom. Pontyból 10 kg körülire saccolják a tórendszerben élő legnagyobb példányt, miközben én többek között egy 9 pluszossal is fotózkodhattam. A 3 kg feletti compó már ott is kapitálisnak számít, pláne a 3,525 kilogrammos. A legnagyobb kifogott 7,675 kilogrammos Dévérkeszegem pedig csak egy kicsivel maradt el a helyi horgászok által elismert Svéd országos rekordtól, amely 7,9 kg volt.



A legnagyobb 7675 grammos Dévérkeszegem, amely csak egy kicsivel maradt el a 7,9 kg-os hivatalosan is elismert Svéd rekordtól.


Ezekkel a gyönyörű emlékekkel hagytam el Svédországot, de nem örökre, mert a tóban hatalmas csapósügérek is élnek, és a jövőben mindenképpen szeretnék még közülük is egy kapitális példányt a kezemben tartani.

Írta: Jankovich Krisztián

Fotó: Palócz Richárd

 

Dévér mennyország ll. rész