Gyerekkorom óta a távdobás szerelmese vagyok. Alig vártam,
hogy betöltsem a 14. életévem és megszerezzem az első ifi engedélyem, amivel
végre fenekező bottal is horgászhattam. Az évek előrehaladtával sokat törtem a
fejem azon, hogy miként tudnék nagyobbat dobni. Brunner Józsi barátommal sokat
jártunk a csepeli kavicsbánya tóra. Iskola után szinte minden hétvégét kint
töltöttünk és versenyeztünk, hogy melyikünk tud nagyobbat és pontosabban dobni.
A bójánk folyamatosan egyre távolabb került és ennek meg is lett az eredménye,
mert gyönyörű amurokat és pontyokat fogtunk a mások által nem horgászott részeken.
Természetesen nem mindig a távdobás a célravezető. Sokszor a legnagyobb halakat
partközelbe egészen a „lábunk alól” tudjuk megfogni, de a hosszú dobások
mindenképpen a hasznunkra válnak, hiszen ha éppen szükségünk van rá, akkor meg
tudjuk növelni az előttünk lévő horgászható területet.
Az első feederbotos dobótesztet 2008-ban Döme Gáborral
készítettük. Akkor a leghosszabb dobásom egy 450 cm-es bottal és 20-as
főzsinórral 149 méter hosszú lett. A következő alkalom az első Pontyshown volt,
ahová meghívtak távdobó bemutatót tartani. Ezután eltelt jó néhány év, míg
2016-ban úgy döntöttem, hogy készítek egy távdobó videót. Időközben a
felszerelések sokat fejlődtek és a dobótechnikám is jelentősen javult. A
forgatás alkalmával 442cm hosszú bottal 0,18-as monofil főzsinórral, 130-140
grammos megtöltött tömegű kosárral, 178 méteres távolságot sikerült elérnem.
1. távdobós film: Feeder bottal 180 méter
felett: https://youtu.be/BIrCspizYb8
Elérkeztünk az idei esztendőhöz, amikor is a MOHOSZ által
kiírásra került az első távdobó országos bajnokság, ahol bojlis és feeder
kategóriákban lehetett nevezni. Elsők között jelentkeztem a feeder kategóriába,
és a FEEDERMANIA csapatból meggyőztem Reményi Zoli barátomat és Béres Szabit
is, hogy mérettessék meg magukat ők is. Másfél hónappal a verseny előtt együtt
kezdtük el a felkészülést. Zolival egy a lakóhelyünkhöz közeli réten
gyakoroltunk, míg Szabi az ország keleti részén dobált.
Napi telefonkapcsolatban voltunk és több száz videót
kielemeztünk, amelyen külföldi távdobó sztárok technikáit próbáltuk ellesni. A
gyakorlás napjait illetve napszakjait úgy választottuk ki, hogy szélcsendben
tudjunk dobálni. Erre azért volt szükség, hogy a technikákban és a
felszerelésben történt változtatásokról valós képet kapjunk. Sokszor éjszaka
mentünk ki, és úgy vettem észre, hogy ilyenkor fejlődtünk a legtöbbet, hiszen a
vak sötét miatt, csak a dobásra koncentráltunk. A verseny szabályai elég
szigorúak voltak. A maximum 430 centiméteres hosszal kizárták az igazi
nagyágyúkat, többek között azt a botot is, amivel a legnagyobbakat tudom dobni.
A megtöltött etetőkosár össztömege nem haladhatta meg a 100 grammot, ami
szintén kicsit kevésnek tűnt, főleg ahhoz képest, hogy addig a legnagyobb
dobásaimat 140 gramm környéki kosarakkal értem el. A főzsinór pedig 0,18-asnál
nem lehetett vékonyabb. Ezeket figyelembe véve raktuk össze a
felszereléseinket. Én 6 fajta botot is kipróbáltam, míg meg nem találtam az
igazit a Manta Evo-XT 420 XXH feederbot személyében.
A tesztek alatt a kedvencemmé vált a Manta Evo-xt 420
xxh feeder. Hatalmas távolságok érhetőek el vele, mégis kellően rugalmas a
halfárasztásoknál.
Az én dobótechnikámhoz a feszesebb botok állnak közelebb. Az Evo-xt is pont ilyen, de mégis van egy nagyfokú rugalmassága, ami miatt hatalmas távolságokat értem el vele. Orsónak a shimano Ultegra széria 5500-as méreteit részesítettük előnybe, mert ezek dobméretei voltak összhangban a feederbotok keverőgyűrű méreteivel. Dobóelőkének 0,26-os Daiwa tournament evo braid-et választottam, ami egy kellően erős és nagyon lágy fonott zsinór.
A nagy igénybevétel miatt, 0,26 mm vastagságu fonott dobóelőkét használtam. A fluo szín következő évtől kötelező lesz.
Főzsinórnak tizenkilenc és felest(0,195) választottam, mert
a vékonyabbakkal sokszor előfordult, hogy elszakadtak, amikor a dobóelőke
csomója odaütődött a kis gyűrűkhöz. Nem bírták a fellépő erőhatást. A 100
grammra megtöltött etetőkosarak közül, a vezetőszárral ellátott flat method-ok
bizonyultak a legjobbnak. A tesztek során azt tapasztaltuk, hogy teljesen
felesleges a hosszú vezetőszár. Mindössze 8cm hosszúságú már elegendő volt
ahhoz, hogy repülés közbe stabilizáljon, és ne szitáljon be a kosár.
Érdekesség, hogy már az első gyakorlás alatt szélcsendben ezzel a szettel 180 méter fölé sikerült dobnom, ami óriási meglepetés volt számomra, mert a távdobó filmhez képest rövidebb bot és kisebb súlyú kosár azt vetítette elő, hogy rövidebbek lesznek a dobások. Szerencsére azonban sikerült nagyon jól összerakni a szerelékeket és valószínűleg a dobótechnikám is fejlődött egy kicsit az eltelt két év alatt. A versenyig hátralévő másfél hónap alatt csak stabilizálnom kellett a dobásaimat, hogy amit tudok, azt minden körülmények között hozzam ki magamból. Természetesen próbálkoztam azokkal a technikákkal, amiket a külföldi dobóktól láttam, gondolok itt főleg az oldalról belelépős dobásba, de ezt a módszert ilyen rövid idő alatt pontosan nem tudtam elsajátítani. Nagyon szórtak a dobásaim és a versenyen nem engedhettem meg magamnak, hogy pályán kívülre dobjak ezért visszatértem a saját fej feletti előre belelépős dobásaimhoz. Két dolgon változtattam, ami plusz métereket hozott. Jó nagyot és lendületesen léptem előre, ezáltal a tartó kezem kicsit berogyott. Így a dobás folyamatánál már nem csak tartó szerepet játszott, hanem toltam is vele a botot. A második pedig, hogy én alapból úgy szoktam dobni, hogy a mutatóujjammal az orsó talpához fogom a zsinórt dobás előtt.
A filmekből azonban ellestem, hogy a helyes tartás az, hogy
vagy 3, vagy mind a 4 ujjnak az orsó talp felett kell lennie, mert így az orsó
súlypontja hátrébb kerül, és ezáltal jobb lesz a bot gyorsítása. Míg Szabinak
hamar összeállt a dobása, addig Zoli még a verseny előtt két nappal nagyon el
volt keseredve, de az utolsó utáni pillanatban Greznár Andris barátom
segítségével megtalálták a megoldást. Olyannyira, hogy Zoli az OB-én 3.
helyezést ért el 171,5 méteres átlaggal. Nekem nagyon nehezen indult a verseny,
mert pár nappal az indulás előtt kiderült, hogy a Manta Evo-xt-ét nem
használhatom, hiszen hiába lesz szériába gyártott bot, még csak 1 db érhető el
belőle. Én kérdeztem erre rá a szervezőknél, hogy ne ott érjen meglepetés, és
azt a választ kaptam, amire számítottam. Úgy gondolom, hogy ez volt a
"fair" döntés, mert mindenki azzal induljon, ami mások számára is
elérhető.
Manta Evo-XT Feeder 420XXH a dobás pillanatában.
Ezek után egy nagyon hasonló karakterisztikájú bot mellett döntöttem, de sajnos annak a spicce a lendítéseknél annyira bemozgott, hogy az első két dobásomnál a már említett probléma lépett fel. A dobóelőke csomójának ide-oda ütődése azt eredményezte, hogy elszakadt a főzsinórom. A maradék két dobásomnak már eredményesnek kellett lennie ahhoz, hogy bármilyen eredményt is elérhessek, ezért úgy döntöttem, hogy előveszek egy jó merev, de nehéz horgászbotot, mert azt a súlya miatt kicsit lassabban tudom meghúzni, és ezáltal kevesebbszer eredményez elő szakadást a dobóelőke csomója. Igaz, hogy ezzel a bottal a tesztek során a távolságok kb 5 méterrel rövidebbek voltak, de már a biztonságra kellett törekednem. A dobóelőke csomójánál Végh Robi is segített. Vagy a csomónak, vagy a botcserének, vagy mindkettőnek köszönhetően a két hátralevő dobásom szerencsére sikeres lett. 186,78m és 183,77 métert sikerült dobnom, így a két leghosszabb dobással, 185,275 méteres átlaggal sikerült nyernem, és ezzel országos bajnoki címet is szereznem.
A
dobásoknak még nem lett vége, mert az egyik versenyző indulni akart egy magyar
botépítő szériába gyártott, de a verseny napján még ugyancsak 1 példányban
elkészült feederbotjával, amit a szervezők nem engedtek. Azonban a gyártó
kérésére a szervezők Ígéretet tettek, hogy 3 dobást hitelesen megmérnek neki.
Fiola Gyuri a feederbotos kategória 2. helyezettének dobása után megkértek
engem is, hogy dobjak kettőt vele. Elsőre 189,90 métert, míg másodikra
190,99 métert a jelenlegi hivatalos feederbottal dobott világrekordot sikerült
megdobnom.Hihetetlen boldog voltam, mert az országos bajnoki cím mellé most már
egy világcsúcsot is a magaménak mondhatok, ráadásul az első 4 helyezettből 3
FEEDERMANIÁS lett hiszen Szabinak is sikerült odaérnie a 4. helyre. Zoli több
mint 30 métert javult az első gyakorlástól a verseny napjáig. Az ő példájából
is elindulva, azt gondolom, hogy érdemes vele foglalkozni, mert néha szükség
van a hosszú dobásokra a vízparton.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó & Film: Palócz Richárd