A Palotási horgásztó a Bujáki-patak felduzzasztásával jött létre az 1967-es évben. 1972-től működik rajta horgászegyesület és azóta vált rendszeressé a haltelepítés. A 73 hektárnyi terület hátsó illetve part melletti részeit nád borítja, ettől válik igazán vadregényessé az egyébként nagyon szép környezetben fekvő víztározó. 2006-ban lettem tagja a helyi horgászegyesületnek és rövid időn belül szerelmese lettem ennek a csodálatos víznek. A rendkívül szeszélyes tóban élő hibátlan pontyok becserkészése a gazdag táplálékbázisnak köszönhetően sokszor nem is olyan egyszerű, ezért nagyon értékesnek tartom az innen kifogott kapitális méretű pontyokat.
7 év kihagyás után a horgászegyesület elnökének Komáromi Tibi bácsinak a meghívására látogattam el idén nyáron Palotásra. Egy gyerektábor keretein belül mutattam be a parti feederezést a jelen lévő fiataloknak. A korábbi tapasztalataim alapján a tóban élő nagyobb halak nem díjazzák az etetést, ezért a kereső horgászat mellett tettem le a voksom. A tóban szinte mindenhol megtalálható iszapréteg miatt, három ágú bordáskosarakat választottam, a 8-as Korda Kaptor wide gape horgaim mellé pedig, a hajszálelőkékre 10 mm-es FEEDERMANIA BCN Pop-up bojlik kerültek 2cm magasságban lesúlyozva.
Az első dobás után kb fél óra telhetett el, amikor is a Serie Walter World Champion II 20-as feeder botom spicce kapást jelzett. Nagy élmény volt a kb 110 méter távolságról megasztatott halat melles csizmával a vízbe gázolva kifárasztani. A sikeres szákolás után a gyerekek legnagyobb örömére egy 14 kg súlyú ponttyal fotozkodhattunk.
Visszaengedése után közösen megebédeltünk és érdekes történeteket meséltünk egymásnak. A Palotási tóról tudni kell, hogy igen szeszélyes és nagyon front érzékeny víz, de ha az ember kiismeri és tudja, hogy az adott időjárási körülmények közepett melyik helyet érdemes vallatni, akkor egy jól megválasztott csali használat mellett rendkívül nagy élményekben lehet része. Nekem ezen a napon szerencsém volt, mert a gáti helyre letudtam leülni, amire az északnyugati szél már 3 napja ráfújt. Az erős szél és a partot verdeső hullámok miatt ezen a részen oxigén dússá vált a víz, és ez meghozta a halak kapókedvét. Az első ponty megfogása után egy helyi horgász tanácsára taktikát váltottam, mert a tóban a gát szélén egy kb 3-4 méter széles padka található, amin ilyen széliránynál szívesen tartózkodnak a halak. Ahhoz, hogy erre a padkára pontosan rá tudjak dobni be kellett sétálnom melles csizmába a mellettem található kb 60 méter hosszú nádfal elé. Nagyon élveztem ezt a fajta horgászatot, főleg mert az új fejlesztésű „monkey” fantázia nevű etetőanyagom hihetetlenül jól működött. A legtöbb esetben még ki sem értem a partra, de már a horgomon volt egy hal.
Nagyjából déltől kezdtem el horgászni sötétedésig, de a
rövid idő ellenére gyönyörű pontyokat és amurokat sikerült fognom, köztük jó
néhány 10 kg felettit is. Nagy mosollyal az arcomon távoztam és megfogadtam,
hogy még ebben az évben visszatérek az operatőrömmel, Ricsivel és készítünk egy
FEEDERMANIA epizódot. Több alkalommal is próbáltam kijutni, de a hidegfrontok
megérkezésekor szinte mindig foglalt volt az általam kiszemelt gáti hely.
Szeptember 24-én a kora reggeli órákban erős Északnyugati széllel megérkezett
egy újabb hidegfront, ami hírtelen légnyomás emelkedést eredményezett így
minden adott volt ahhoz, hogy szép nagy halakat lehessen fogni. Még világosban
sikerült kiérnem, de mire elkészítettem a szerelékeket addigra rám sötétedett.
Horgászatom helyszínéül ezúttal nem a gátoldal padkáját választottam, hanem a
vízben állva teljesen egyenesen dobtam be mindkét botomat. Az való igaz, hogy a
kemény padkáról sok halat lehet fogni, de az igazán nagy halak ritkán járnak ki
oda, inkább a hellyel szemben az iszaposabb részen lehet őket horogra
csábítani. A felszereléseim egy World Champion II 420-as, és egy Speedcast
442-es feederbotok voltak, Shimano Bulls’eye orsókkal szerelve. Főzsinórnak
20-as monofilt és 14-es fonottat is használtam, amelyek elé 28-as fonott
dobóelőkén 3 bordás kosarak kerültek MAD-MIX és „monkey” etetőanyagokkal
megtöltve.
Egyik horgom hajszálelőkéjére 10mm-es BCN pop-up-ot raktam 2
cm-re lesúlyozva, míg a másikra egy 12mm-es BCN wafters-t. Biztos voltam benne,
hogy azon az éjszakán a hidegfront és a telihold vonzásának hatására
táplálkozni fognak a nagy pontyok.
Palotáson egyébként is jellemzően a rekordlistás halak éjszaka kerülnek kifogásra. Négy óra csend és várakozás után, éjfél körül egy orsós kapásra emeltem fel a botomat. Megkértem Palócz Ricsit az operatőrt, hogy fogja meg a botot amíg felveszem a melles csizmát, és ezután már indultam is a vízbe. Éreztem, hogy jó súlyú hallal volt dolgom. Lassan komótosan mozgott, nem voltak hírtelen kirohanásai, de nagy ereje miatt nehezen tudtam megállítani, ha valamelyik irányba elindult. Végül sikerült felőrölni az erejét és már csak fejrázásokkal próbált megszabadulni a horogtól, de a 12mm-es BCN waftershez használt 6-os wide gape ezúttal tökéletesen akadt a hal szájának a sarkába így esélye sem volt rá, hogy megszabaduljon tőle. Felemeltem a víz tetejére és szépen belehúztam a nagyméretű pontyos merítőbe. Biztos voltam benne, hogy 15 kg feletti a hal, de reménykedtem benne, hogy kisebbnek látom, mert valamiért vízből merítve mindig ez történik. A partra érve bebizonyosodott, hogy ezúttal sem volt másképpen, hiszen egy hatalmas, saccra 20kg körüli tőpontyot fektettem a matracra. Mérlegelés után a pontos súlya 20,6 kg volt.
Teljesült a vágyam egy Palotási 20 plusszos ponty személyében
Hihetetlen boldog voltam, mert mindjárt az első kapásra
össze jött, amire annyira vágytam, feederbottal egy 20 kg feletti pontyot
kifogni a Palotási tóból. Ez a tó egyébként híres arról, hogy behúzós
horgászattal lehet igazán nagy halakat fogni. Igaz, hogy a parttól nézve kb
180-200 méterre horgásztam, mert a kb 60 méteres begyalogolás után még 120-140
métereket dobáltam, de akkor is dobva sikerült megfognom és nem behúzva,
ráadásul pici 12 mm-es csalival, ami ugyancsak ellent mond a helyi bevált
hatalmas méretű 28-30 mm-es favorit pellet csaliknak. Miután a pontyot a
reggeli fotózáshoz elraktam, a bot vissza került a helyére a már bevált MAD-MIX
BCN kombinációval.
Két óra elteltével pontosan ugyanúgy megismétlődött minden
azzal a szépséghibával, hogy ezúttal a hatalmas súlyú hal szákolás előtt az
utolsó fejrázásaival megszabadult a horgomtól. Picit elkeseredve, dobtam vissza
újból a botomat, amire a hajnali órákig már nem volt jelentkező. Nappal
viszont az etetőanyagnak és a kis csaliknak köszönhetően a pontyok
félelemérzetét elaltatva folyamatosan sikerült fognom 5-13 kg közötti súlyú
szebbnél szebb halakat. A következő éjszaka mozgalmasabban telt el, mint az
első, de ezúttal a legnagyobb egy 13 kg körüli ponty volt. A reggeli órákban
úgy döntöttem, hogy kihasználom az egész napot és felgyorsítom a kapásokat
azzal, hogy kihorgászok 1 bottal a padkára. Ez meg is hozta a várva várt
eredményt. Annyira jól reagálták le a halak a „monkey” etetőanyagot és a
12mm-es wafterseket, hogy a legtöbb alkalommal ki sem értem a vízből a bottal
már rajta volt egy hal a horgomon.
Egész nap a vízbe gázoltam és a gátoldal minden egyes részét
méterről méterre próbáltam meghorgászni, hátha sikerül egy nagyobb halat onnan
is fognom. Számolatlanul jöttek a pontyok. Először a telepítettek a gát
közelebbi részéről, később a padkán jellemzően megforduló 5-10 kg közöttiek, de
végül késő délután egy távolabbi dobással, a zsilip környékéről megjött, amire
vártam. Egy csodaszép 16-17 kg körüli hibátlan tükörponty tette fel a koronát a
forgatás végére.
Ezzel a hibátlan tükörpontyal fejeztük be a Palotási FEEDERMANIA
epizód forgatását
Őszintén megvallva nagyon fárasztó volt a rám tapadt neoprén
melles csizmában derékig gázolni 240 métert minden egyes halért. 60 métert
mentem be, onnan dobtam. Ezután 60 métert kisétáltam és szerencsére általában
vagy egyből, vagy 1 percen belül már mehettem is vissza megint 60 métert, hogy
kifáraszthassak egy halat, aztán megint 60 méter a partig, hogy lefotózhassuk
és visszaengedhessem. Mégis minden percét hihetetlenül élveztem ennek a
horgászatnak. Fantasztikus élmény volt mellig a vízben állva fárasztani. A
körülöttem úszkáló halat az ő közegében állva legyőzni és megmeríteni.
Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki ezt a horgászmódszert, ha a tó alkalmas
rá, és a helyi szabályok lehetővé teszik, mert egy életre szóló élménnyel fog
gazdagodni.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó & film: Palócz Richárd