Gyermekkorom óta álmodoztam arról, hogy egyszer egy hatalmas dévérkeszeget a kezemben tarthatok. Mindig is tátott szájjal nézegettem az Angliában készült képeket az igazi bronzos barnás péklapát méretű dévérekről. Az utóbbi években sokat jártam a Duna magyarországi és szlovákiai szakaszait és mellékvizeit, hogy az álmom valóra váljon. Évről évre döntöttem meg a rekordomat. Pár hónappal ezelőtt a szlovákiai kis Dunán már 4 kg feletti példányt is sikerült fognom. Azonban nem ment ki a fejemből Szőlődi Márkóval még a téli időszakban folytatott beszélgetésünk, miszerint Svédországban van egy tó, ahol reális elképzelés a 6 kg feletti keszeg megfogása. Ráadásul ezek után eljött hozzám a tavaszi horgászkiállításra egy másik Svédországban élő magyar Steiner Gábor, aki ugyanerről a tóról beszélt és meghívott egy közös horgászatra. Éreztem, hogy ez lehet a nagy esélyem, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, ezért a meghívásra örömmel mondtam igent. Május elejére meg is beszéltünk egy közös horgászatot.
Mindenre felkészülten akartam érkezni, ezért Gáborhoz rengeteg keresztkérdésem volt a tóval kapcsolatban. Nagyon segítőkész volt, amire esetleg nem tudta a választ azt is kiderítette nekem. Kérdéseim által a következő információkat tudtam meg: „Svédország egyik legnehezebb horgászvizéről van szó". Az ott élő legöregebb halak nagyjából 20 évesek. Egyszerre lettek beletelepítve és azóta nap, mint nap horgászok hada veszi őket üldözőbe. A természetes szaporulat minimális, mert a nagy számban ott élő sügérek szinte az összes ivadékhalat megeszik. A hosszú évek alatt rendkívül kiokosodtak, amiben a tó kristálytiszta vize is segítségükre volt. Nincs szükségük a horgászok által beszórt etetőanyagokra és csalikra, mert a víz táplálékbázisa egyedülálló. Apró rákok, szúnyoglárvák tömkelege és még kérész félék is élnek benne. (olyan sok árvaszúnyog lárva volt, hogy kitekeréskor nemegyszer ráakadt a horgunkra) Dévérre nem nagyon működik az élő csalis horgászat, két okból kifolyólag sem. Egyrészt tele van a tó vele, bárhol talál, és nem érdekli, másrészt olyan sok rák van, hogy egyből lerágják a horogról. Valamiért a method technika sem működik. A bevált horgászat, a lefinomított bojlis módszer. Fix végszerelék pici 30-40 grammos ólmokkal, 12-es horoggal és gumi csalival, hogy a rák ne tudja lerágni. Mellette pva hálóban apró pelletet, esetleg tört bojlit kínálnak fel etetésként. Fonott főzsinórt használnak és minden egyes apró kapásra bevágnak, mert annyira okosak ezek az öreg keszegek, hogy kapás után nem mennek sehova, hanem egy helyben ki akarják rázni a szájukból a horgot, és ez sokszor sikerül is nekik.” A hallottak alapján jó néhány gondolat megfogalmazódott bennem. „Miért használnak pici ólmokat az önakasztáshoz? Pont emiatt nem akadnak meg a halak, és ezért tudják kirázni a szájukból a horgot. Ennél a módszernél nem kell sűrűn dobálni, hogy esetleg a csobbanás hangja zavarná őket.
Iszapos talaj esetén pedig érdemesebb az előkehosszt növelni, nem pedig az ólom méretét drasztikusan csökkenteni. Miért vágnak be minden apró pöccintésre? Ezek a halak elkerülhetetlenül beleúsznak a főzsinórba a lapát testükkel. Ilyenkor feleslegesen vágnak be és riasztják el, a lehet, hogy éppen az etetésen táplálkozó halat. Amennyiben, jól van összehangolva az önakasztós végszereléken a horog és ólom egyensúlya, akkor nem kell reagálni, csak az igazán határozott kapásra.
Miért ne működhetne egy flat method horgászat? Pont az ehhez hasonló túlhorgászott vizeken a leghatékonyabb, csak a megfelelő csali és etetőanyag kérdése a jó fogás vele. Miért használnak fonott főzsinórt? A tiszta vízben ez a legészrevehetőbb. A lesúlyozása ezen segíthet, de akkor nagyon fenék közeli színűt kell választani. Sok mindent másképpen láttam, mint az ott horgászók többsége, ezért a saját gondolatmenetem és tapasztalataim alapján készültem fel. Vittem magammal flat method-ot, halas etetőanyagokat, élő csalikat, szúnyoglárvát, gilisztát, pinkit és piros csontit is, de nem hagytam itthon az apró pelleteket és házilag készült 20 mm-es Crab és BCN ízesítésű bojlikat sem. Sajnos munkáim miatt nem tudtam május elején elindulni, ezért Gábor egyedül kezdett neki a horgászatnak. Elöljáróban annyit, hogy előzőleg már kétszer 4 napot eltöltött ott, de egyetlen egy dévért sem sikerült fognia, pedig egy nagyon ügyes horgászról van szó, aki nem véletlen élvezi a Daiwa támogatását. Ezúttal nem bízott semmit a véletlenre, időt, pénzt és energiát nem sajnálva mindenre felkészülten érkezett ki a tóra. A helyi horgászok módszerét követve, viszonylag hamar, pár nap után már sikerült is fognia egy 6 kg feletti keszeget, de ezek után sok lemaradt hal okozott neki bosszúságot. Végig telefon kapcsolatba voltunk, így a leakadások elkerülése végett ajánlottam neki, hogy használjon legalább egy mérettel nagyobb horgot, és a jobb önakasztás végett nagyobb ólmot is. Ezek az apró változtatások meghozták a további sikereket. Mire én kiértem, igazi fanatikusként, már több mint 2 hete horgászott és a kisebbek mellett már 6 db nagytestű dévért is sikerült fognia. Ámulatba ejtő halak jellemezték a túráját.
Megérkezésemkor elragadott a gyönyörű táj látványa, de nem sokáig nézelődtem, mert még a kocsiba volt a cuccom nagy része, de már mind két botomat be is dobtam Pure Fish etetőanyaggal töltött Flat method kosárral.
Csalinak hajszálelőkére 8-as wide gape horog mellé egy 8 mm-es BCN wafter-t fűztem fel. Végül a betöltött kosarat BCN géllel tettem vonzóbbá az alapvetően rákokkal is táplálkozó halak számára. Éppen, hogy befejeztük a kocsi kipakolását, amikor is az egyik botomon kapás jelentkezett. Bevágás után a halam lassan oldalazott, de igazán nem fejtett ki nagy ellenállást, a 390-es Manta Evo-x Heavy botomnak nem volt ellenfele.
A 390-es heavy Manta Evo-x feeder botjaimmal gyerekjáték volt a hatalmas dévérek kifárasztása.
Gábor a fárasztás első fázisában kitörő örömmel mondta, hogy „ez dévérkeszeg lesz”, és igaza is lett. A part közelébe a vízfelszínre feltörő hatalmas bronzos színű lapáttestű hal megpillantása örök emlék marad. A merítőm még nem volt összerakva, ezért Gábor rövid nyelű szákjával vízbe gázolva merítettem meg. A matracba pihegő hal olyan hatással volt rám és Ricsire, az operatőrre, hogy egyszerűen nem tudtunk megszólalni. Életünkbe nem láttunk még ekkora keszeget. Meg se tudtuk becsülni a súlyát. Kicsivel később a mérleg kijelzője 6375 grammot mutatott. Hihetetlen boldog voltam. Teljesült az álmom. Az egész odavezető úton arról ábrándoztam, hogy a kezemben tarthatok egy 6 kg feletti példányt, és még 1 óra sem telt el a horgászatból és máris sikerült.
Az első halamat kb 45 perc elteltével fogtam meg, súlya 6375 gramm volt.
A visszaengedése után, még pár órát methodoztam, és utána el kezdtem összeállítani az éjszakai szerelékemet. Egy lefinomított bojlis végszereléket, amely egy 85 grammos Fox flat pear ólmból, és egy 8-as Korda kaptor wide gape horogból állt, egy körülbelül 20 cm hosszú 15-ös fonott előkén. A sötétség beállta előtt a két horgászatra használt botomat és egy spod botot összejelöltem.
A kiszemelt helyre egy Spomb segítségével nagy mennyiségű 4 mm-es Amino halibut pelletet és BCN aromával elkészített tört bojlit etettem. A szomszédból át is jött egy helyi specialista, szólni, hogy ne etessek sokat, ha halat akarok fogni. Egyrészt azért ne, mert nincs túl sok dévér a tóban, másrészt pedig az a tapasztalat, hogy a nagy etetésre oda fognak állni a nagyobb rákok és emiatt nem mennek oda a halak. Én ezt is másképp gondoltam. Az én elképzelésem szerint, ha sok pellet van a fenéken, akkor van rá esélyem, hogy csapatostul oda álljanak a keszegek, és lehet, hogy első éjszaka nem fogok belőlük, vagy csak keveset, mert még marad a kajából, de, hogy a következő napokban vissza fognak látogatni az etetés helyszínre az biztos. Mind két botomra csalinak BCN aromába áztatott gumikukoricát raktam, hogy az a sötétben aktívabb rákok ne tudjanak kárt tenni benne.
A tervem bevált hajnali 5-kor megérkezett a következő keszeg, de még milyen keszeg…? Egy gyönyörű bronzos 7 kg feletti példány. Örömöm leírhatatlan volt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy minden megérte. A sok munka, a rengeteg készülődés, a viszontagságos, és hosszú utazás, minden, értelmet nyert.
Az első 7 kg feletti Dévérkeszegem.
A visszaengedése után a délelőtti órákban már nem történt semmi különös, ezért úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy kipróbáljam a szúnyoglárvával való horgászatot is. Ütemes kiakasztott klipszes pecával juttattam be a földes szúnyogot, de mindhiába, még kapást sem tudtam kicsikarni vele. Számomra ez óriási csalódás volt, mert ettől a módszertől vártam a legtöbbet, de nem keseregtem sokáig, mert lassan kezdett sötétedni, ezért jöhetett az újbóli spomb-ozás. A jobb oldali etetésemen maradt a 4 miliméteres amino halibut pellet és tört bojlis kombináció, ezúttal Crab-es ízesítésben, míg a bal oldali botomra pluszként apró magokból készült keveréket is etettem.
Az éjszakai horgászatokhoz lefinomított bojlis végszereléket használtam gumikukorica csalival. A pva-ba pedig 4 miliméteres amino halibut pellet, és tört bojli került.
Köszönhetően a szúnyogos horgászatnak is, majdnem egy teljes napot kellett várnom a következő halra. Hajnali négy órakor húzós kapással jelentkezett egy 6 kg-os, amit egy kicsivel 8 óra után követett egy 7225 grammos példány is. Mindkettőjük a jobb oldali botomon a pelletes, tört bojlis etetésen Crab-es ízesítésű gumikukoricára kapott.
7 kg plusszos Dévérkeszeg.
6 kg plusszos Dévérkeszeg.
A reggeli órák után újból előkerült az első nap már bevált Flat methodos technika. 8mm-es wafter csalit, Extreme Fish etetőanyagot és Crab-es gélt használtam, ami szinte rögtön meg is hozta a várva várt sikert, egy újabb 7 kg feletti dévérkeszeg személyében.
7 kg plusszos Dévérkeszeg.
A pici 8 milliméteres wafter csali eltörpül a hatalmas dévér száj sarkában.
Ezután egy nem várt fordulat következett be, még a délelőtti órákban el kezdtek ívni a keszegek. Csodálatos látvány volt a pert szélén egymást kerülgető hatalmas testek látványa. Az elkezdődött nászukat, cseppet sem bántam, mert ilyen látványban még soha sem volt részem, ráadásul már minden vágyam teljesült, talán még annál kicsit több is.
A rendkívül tiszta vízben csodálatos látványt nyújtottak a part szélén ívó lapát dévérek.
Alig két nap alatt 2db 6 plusszos és 3 db 7 plusszos dévért sikerült fognom, úgy, hogy ez alatt az idő alatt még horgászboltba, egy svéd gyorsétterembe, és a közeli konditerembe zuhanyozni is voltunk. Ez a rövid horgászat is azt bizonyítja, hogy sokszor érdemes szembe menni a bevált sémákkal. A method amire azt mondták, hogy nem működik 2 db hatalmas dévért adott, miközben ezen a tavon a nappali órákban senki más nem fogott keszeget. A nagy etetésre ugyancsak azt mondták, hogy nem jó, mégis működött. Míg a tavon az éjszakák folyamán csak 2-3-4 kg-os dévéreket fogtak, nekem jött 1 db 6 kg-os és 2 db 7 kg-os is, Gábornak pedig egy 5-ös forma. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a kis kapásokra, álkapásokra nem vágtam be feleslegesen, csak amikor 100 % biztos voltam benne, hogy a hal már a horgomon van. A nehezebb ólom és a horogra rakott kis befordító miatt tudtam, hogy jól akad a horog, és nyugodtan kivárhattam az igazi kapást. Egyedül az élő csalis horgászat volt az, ami nem működött, de még volt hátra pár nap…
Folytatása következik.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó: Palócz Richárd