Olvassátok el Jankovich Krisztián 2012-ben íródott cikkét, amelyben kedvenc bányataván horgászott. A Tessedik Sámuel horgászegyesület kezelésében lévő Bugyi 1-es bányatavon, amely tele van természetes élelemmel, óriási kagylópadokkal és rákokkal a pontyoknak, rengeteg náddal és hínárral az amuroknak. A kis számban jelenlévő halak mindegyike rendkívül kiokosodott így minden túlzás nélkül a legnagyobb kihívást jelenti az ide látogató magyar bojlis horgászoknak.
Már több éve készülődtem Zsolti barátommal a lakhelyétől alig néhány kilométerre található bányatóra horgászni, de valahogy mindig közbe jött valami, és nem sikerült lejutnunk. Végre eljött az idő, összehoztunk egy négy napos pecát. Az előkészületekben ő jeleskedett, hiszen két ízesítésű tigris mogyorót is készített. Egyik adagot Tiger Baits Four Season dippel és cukorral összekeverve főzte meg, míg a másikat Tiger Baits Fury dippel piros paprikával, chilivel és csak ő tudja, hogy milyen fűszerek hozzáadásával varázsolta tökéletessé. Ezen a kb. 160 hektáros bányatavon nem volt egyszerű feladat megtalálni őket. Már 10 éve nem telepítik a tavat, ami minket nem zavart, legalább nem fogtunk kis pontyot, ha kapásunk volt, azt kivétel nélkül nagy hal okozta.
A bányató negyed része
A bányatavat kisebb-nagyobb szigetek és félszigetek tarkítják. A 20 méteres mélységtől az 50 centis púpokig minden megtalálható a víz alatt. Rengeteg kecskekörömkagyló, és kisebb nagyobb rákok élnek a tóban. Terített asztal ez a pontyok számára. Nehéz dolgunk volt, hogy rávegyük a halakat: ne csak a már megszokott, biztos, természetes eledelüket egyék, hanem egy olyan táplálékot, amivel eddig még nem találkoztak. Ezért csak egy nagyon jó minőségű bojlival volt esélyünk. Ezt átgondolva döntöttünk a Tiger Baits csalik mellett, és ezért ízesítette Zsolti ilyen dipekkel a tigrismogyorókat. Nem akartunk halas, rákos, vagy kagylós bojlit használni, mert ezekből az ízekből rengeteg található a víz alatt. Nap mint nap ehetik a pontyok. Valami különlegeset akartunk, amivel biztos nem találkozhatnak. Így jöhetett számításba a Fury, amely egy különleges spanyolpaprikás fűszeres csali, és a Four Season bojli, amely édes juharos illatával egy igazi csemege a pontyok számára.
A nyerő csalik
Miután kipakoltunk, vízre raktuk a gumicsónakot, és indultunk radarozni. Három órás keresgélés után hét helyet találtunk és jelöltünk ki bójákkal. Én egy körülbelül 70 méter hosszú sziget elé, két méteres vízbe és mögé, 3 méteres mélységbe raktam le a Furyval felcsalizott horgaimat. Zsolti egy kb. 100 méter hosszú és 2 méter széles víz alatti gerinc tetejére rakta le az egyik horgát, szintén Furyval, mindössze 1 méteres mélységbe. A másikat pedig a gerinc oldalára 5 méter mélyre rakta le, hóemberként csalizva 1 lebegő és egy süllyedő Four Season bojlival. Etetésként pár szem bojli és mindig vele azonos ízesítésű tigrismogyoró került. A botokat elhelyeztük a parton és befejeztük a hátra maradt pakolást és sátorállítást.
Kapásra várva
Sötétedés előtt készen is lettünk. Fejlámpáinkkal a fejünkön, székeinkben ülve élveztük ki a lemenő nap utolsó sugarait. Pár órás beszélgetés után úgy döntöttünk: lefekszünk aludni. Mindketten reménykedtünk benne, hogy nem magunktól fogunk felkelni, hanem egy kapásjelző hangja megtöri majd az éjszaka csendjét. Reggel azonban nem kapásra, hanem a sátoron kopogó eső hangjára ébredtünk. Nem ért meglepetésként, hiszen pontosan ezt jósolta az időjárás jelentés. Délután esőruhába öltözve húztuk át a csalikat. Zsolti úgy vette ki őket, ahogy berakta, nekem viszont mind a két csalimat lerágta valami. Ezért én változtattam. Egyikre tigris mogyoró került, a másikra pedig egy 15 mm-es lebegő Fury lesúlyozva. Az eső miatt az egész napot a sátrakban töltöttük. Eljött ez este, és sajnos kapás nélkül a reggel is. Így úgy döntöttem, hogy egy körülbelül 600 méterre levő, másik sziget oldalát horgászom meg egyik botommal. A másikkal viszont egy távoli púp tetejét, amely tíz méteres vízből jött fel egészen 3.5 méteres mélységig. A csali egy szem 14 mm-es süllyedő Fury és egy 15 mm-es juharos pop-up volt. Így egy éppen hogy elsüllyedő, kiegyensúlyozott csalival horgásztam, amely köré fűszeres és juharos tigris mogyorót etettem. Zsolti továbbra is bízott a helyeiben és a csalikban. Eljött a várva várt éjszaka, lefeküdtünk aludni. Éjjel arra keltem, hogy hív a természet. Kimásztam a sátorból és miközben könnyítettem magamon csippant az egyik jelzőm. Végeztem a dolgommal, és a botomhoz siettem. Épp mikor odaértem megint megszólalt a jelzőm. Ránéztem a swingerre és láttam, hogy szép lassan ejti valami. Beraktam a merítőt a csónakba és azonnal a hal irányába vettem az irányt. Mentem befelé, közben tekertem fel a damilt, amikor egyszer csak elakadtam. Három és feles vízbe horgásztam, de félúton áthúztam a csupán egy méter mély gerincen, amelyen elakadt valamibe a zsinór. Arra gondoltam, hogy nagyobb kövek közé szorulhatott a damil.
Több irányba is próbálkoztam, végül sikerrel jártam, kiakadt. Közben lesodort a szél jobbra és úgy éreztem megint leakadtam. Gyorsan a leakadás helyére motoroztam, megemeltem a damilt és láss csodát rúgott egyet az „akadó” és szép lassan komótosan elindult. Hatalmas boldogság lett úrrá rajtam. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Föl-le vontatott a hal a szakadó esőben. Már vagy fél órája küzdöttünk, de ő ragaszkodott a fenékhez. Nem tudtam feljebb húzni, pedig a kagylók miatti félelmem miatt nagyon erőteljesen fárasztottam. Védekezéséből nagy pontyra, vagy már-már harcsára gyanakodtam. Három negyed óra után sikerült felhúznom a halat, akkor láttam meg először. Hatalmas Amur! El sem hittem amit látok, hiszen egyáltalán nem úgy küzdött, mint egy amur. Lassan, de elfogyott az ereje. Felfeküdt a vízre, alátoltam a merítőt, és megszákoltam. Huhúúú! Nagyon boldog voltam, egy óriás feküdt a merítőmben!
Remélem egy pár év múlva találkozunk ismét
Kimotoroztam, fölakasztottam a mérlegelőt, és kinulláztam a mérleget. A hal nettó súlya 21.2 kg! Ez igen. Az első kapásom és máris 20 plusszos. Még ha amur is, akkor is szép. Elraktam egy ponty zsákba, hogy nappal le tudjam fényképezni. A 14-es Fury süllyedő és 15-ös juharos pop-up kombinációja tetszett meg neki, ezért ugyanezzel csalizva vittem vissza a végszereléket. Ezután visszamentem aludni, de sajnos reggelig már nem történt semmi. Szép nap virradt ránk, végre elállt az eső. Gyorsan le is fényképeztük az amurt, mert délutánra erős széllel érkező hidegfrontot és újabb esőt jósoltak, amely késő délután meg is érkezett. A viharos szél miatt nekem mind a kettőt, Zsoltinak viszont már csak az egyik botját tudtuk visszavinni. Éjszaka húzós kapásra ébredtem. rohantam ki a sátorból és a következő látvány fogadott: Zsolti rángatta a zsinóromat, a másik kezébe pedig egy karikába hajló horgászbot volt, és ordított velem, hogy: fogjam a botot és csónakból fárasszam ki a halat. Én szót fogadtam, mint jó gyerek az anyjának és ugrottam. Félálomban nem igazán értettem, hogy mi történik, de lassan összeraktam a képet. Kapása volt és úgy keltett fel, hogy rángatta a damilom, hogy szóljon a vevőn a sátorban. De miért kezdte fárasztani partról a halat? Hiszen ő is tudja, hogy itt mindig be kell menni csónakkal, mert a púpok tele vannak kagylókkal, amik elvágják a zsinórt. Ezen gondolkoztam miközben odaértem a leakadt végszerelékhez. Rángattam minden irányba, vagy két percig mire kiakadt a damil a kövek közül. Tekertem az orsón párat, megemeltem a botot, amelynek a végén jó nagy súlyt éreztem. Nehezen hittem el, hogy még rajta volt a hal, de örültem neki. Rövid, körülbelül negyed órás fárasztás után megszákoltam egy gyönyörű, hibátlan, nagy hasú tőpontyot.
Kicsit esőcseppes az objektív, de a hal szép : )
Ússz csak!
Nőj még nagyobbra!
Viszontlátásra…
Kagylótörmeléket, és tigrismogyoró őrleményt ürített a pontyzsákba
Kiértem a csónakkal a partra, és abban a pillanatban sípolt a jelzőm, beejtette valami a swingerem. Ordítottam Zsoltinak, hogy rakja el a pontyot, mert nekem is kapásom van, de nem válaszolt. Már végképp nem értettem, hogy mi történik. Na mindegy, gyorsan elraktam egy pontyzsákba a pontyot és száguldottam vissza a botommal. Az óriási szélben hála istennek ezt a halat sem kellett sokáig fárasztanom. Egy 14 kilós amur volt a tettes.
Mint egy nyílvessző
Sietős volt neki
Úgy nézett ki, mint egy rakéta. Hosszú és nagyon vékony volt. Kiértem a partra, és amíg elraktam ezt a halat is, addigra pont előkerült a Zsolti. Kérdőre vontam, hogy mi történt? Kiderült, hogy kapása volt. Kijött és pont rájött a hasmenés, ezért megpróbálta gyorsan kihúzni a partra a halat, de az leakadt. A többit már tudjátok… Miközben mesélte ,nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Szerintem inkább sírt volna, mert mérgében a botját sem vitte be, inkább visszament aludni. Én úgy gondoltam: ha egy ponty jött onnan, akkor jöhet több is. Így hát inkább Zsolti helyére raktam a szerelékem és ugyanúgy hóemberként Four Seasonnal csaliztam. Már korán reggel elkezdtünk pakolni, mert Zsoltinak dolga volt. Miközben fényképeztük a halakat, egy gyönyörű húzós kapásom volt a hóemberrel csalizott botra. Gyorsan oda szaladtam, kinyitottam a felkapókart, nehogy elvágja a damilt egy kagyló valamelyik púpon. Csónakba ugrottam és már a hal fölött is voltam. Sima 10 perces fárasztás után a csónakba tereltem egy 8 kiló körüli potykát.
Egy gyönyörű tőponty…