A tél beálltával vizeink hőfoka rohamosan lecsökken. A békés halaink összebandáznak, elvermelnek télire. Életfolyamataik lelassulnak, és élelmet is egyre kevesebbet vesznek magukhoz. A vizeinkben azonban él egy halfajta, amely ilyenkor érzi magát elemében. Amint a víz hőfoka 10 Celsius fok alá csökken, aktívvá válik. Csapatokba verődve éjszakáról-éjszakára járják be ugyanazt az útvonalat élelem után keresgélve, mindaddig, amíg el nem érkezik az ívásuk. Ez a halfajta a tőkehal édesvízi rokona, a menyhal. Én nagyon szeretek erre a kis ragadozóra horgászni. A sötét hideg éjszakában hirtelen botrázós kapással jelentkező hal megfogása, hihetetlen élményt nyújt számomra.
Nagyon vártam már a téli időszakot, mert megbeszéltük Mézer Zolival amint beköszöntenek az első fagyos éjszakák, üldözőbe vesszük a menyhalakat. Zoli évek óta sikeresen vallatja a Duna dél magyarországi szakaszát márnák, keszegfélék, pontyok és menyhalak után kutatva. Decemberben jött el az idő, amikor kilátogattunk együtt a Duna egy szélesebb, viszonylag lassú folyású szakaszára. Zoli folyás iránynak alulra ült, engem pedig maga felé ültetett, arra a helyre ahol legutoljára több menyust is sikerült fognia. Folyóvízi horgász lévén és menyhalas tapasztalataim alapján tudtam, hogy folyásiránnyal szemben, alulról felfelé úszik és táplálkozik a csapat. Egyértelmű volt számomra, hogy Zolinak lesz először kapása, de ezen kívül azzal is tisztában voltam, hogy a felül ülőnek csekély esélye lesz menyhalat fogni, ha az alul ülő ismeri a terepet és jól horgássza meg. A menyhalak a közhiedelemmel ellentétben rafinált halak. Az idők folyamán sokat okosodtak, ha megakasztunk egy halat a csapatból, a körülötte lévők ezt érzékelik és szétugranak. Azt sajnos nem tudom, hogy befelé, fölfelé vagy esetleg csak visszafelé indulnak el, de egy biztos az esetek döntő többségében nem úsznak tovább táplálkozásukat folytatva.
A legegyszerűbb példa erre, hogy, ha két horgász egymás alá le ül 4 bottal azonos távolságon menyhalazni, akkor az alsó boton több hal és kapás lesz, mint a többi három boton együtt véve. Próbáljátok csak ki, de nem azokról a helyekről beszélek, ahol egész éjszaka, csak 1-2 menyhal jön, hanem ahol csapatban jár. A kísérletnél fontos, hogy a 4 bot azonos távolságon legyen. A csapat megérkezésekor megdöbbenve fogjátok tapasztalni, hogy míg az alsó boton pár percenként lesz kapás, a többi szinte néma marad. A menyhalak okosodását az is jelzi, hogy évről évre egyre több olyan esettel találkozhatunk, amikor megrángatja a csalit, megérzi az ellenállást, és egyszerűen otthagyja. Régebben ez nem volt jellemző. Mint a törpeharcsa, úgy felrágta magát, és a bot bólogatása után a gyomrából operálhattuk ki a horgot. Természetesen nem azt mondom, hogy most már mindegyikük okos és rafinált lett, mert ez ebben a formában nem lenne igaz, de az biztos, hogy jó páran köztük, már megérzik a veszélyt, az életüket féltve elengedik a finom falatokat és távoznak.
Azért, hogy minél kevesebb hal hagyja ott a csalinkat, mindketten nagyon hosszú horogelőkéket, és vékony 20-as előkezsinórokat használtunk. A hosszú 1 méter körüli előkére azért volt szükségünk, mert a halak így 2 métert, tudtak úszni, és közben nyelni a haldarabot, anélkül, hogy közben megérezték volna a botspicc ellenállását. Ez a hossz volt a megfelelő ahhoz, hogy már bőven a szájukba legyen a csali, de még nem a gyomrukban. Így nyugodtan vissza engedhettünk, és vissza is engedtünk minden megfogott kis ragadozót. Zoli sikerességének a kulcsa egy 60 grammos pálca ólommal kombinált hosszúelőkés módszer volt. A horgászat folyamán próbáltam volna valamit javítani a szerelékén, de egyszerűen nem tudtam.
Az alkalmazott végszerelék
Az idők folyamán annyira tökéletesre csiszolta a módszerét, hogy szinte minden alkalommal az adott részen ő fogja a legtöbb menyhalat. A pálca ólom lényege, hogy bedobás után belegörgeti a törésoldalba a víz sodrása, pontosan oda, ahol a menyhalak járnak el.
Kisméretű kárász darabokkal csaliztunk.
Természetesen ehhez a horgászathoz nem árt ismerni a víz adottságait és a talajviszonyokat. Visszatérve a pecára, 6 óra körül jött Zolinak az első menyhal, kb. 10 perccel később a következő, és rá negyed órával a harmadik. A fent leírtak ismeretében, nem vártam tovább, mert tudtam, hogy hamar tova úszik a csapat. Felkaptam Manta Evo-X Heavy botjaimat és leültem Zoli alá, így nem sokkal később végre nekem is sikerült megfognom az első menyusom.
A Dunára szinte mindig a Manta Evo-x-eket viszem.
Közben kerestem a megfelelő távolságot és figyeltem a víz jeleit, mert éreztem, hogy valamin még csiszolnom kell, ugyanis Zolinak még így is több kapása volt, mint nekem. Végül én 2 darabbal, Zoli pedig több rontott kapás mellett 4 db megfogott menyhallal zárt.
Következő nap, még világosban mentünk ki, így jól meg tudtam figyelni, honnan is gyorsul be a víz sodrása. Ez azért volt fontos, mert ahol begyorsul a víz, ott egy lépcsőt hoz létre a talajban, és pont ebben a törésben szeretnek elközlekedni, többek közt a menyhalak is. Kiakasztottam mind két botomat arra a távolságra ahonnan a 60 grammos ólmot pont ebbe a törésbe sodorta bele a víz. A terep pontos felmérése, és a pontos horgászat olyan sokat számított, hogy röviden összefoglalva 7 menyhalat sikerült fognom, Zoli előtt elzárva az utat, így neki már csak 1 jutott 2 rontott kapás mellett.
Második estére már kiismertem a helyet, és nagyon ráéreztem, hogy fogjam meg őket.
A 3. éjszaka Zoli rendes volt, és ismét átadta nekem az alsó helyet, hogy én foghassak többet, ő már úgy is sokat fogott a szezonban. Már annyira ráéreztem a helyre, hogy a klipszet abszolút nem használtam és Zoli előtt teljesen lezárva az utat több rontott kapás mellett 8 menyhalig jutottam.
Harmadik esti fogásaim. (Kizárólag engedéllyel rakj el fotózáshoz a napi kvótánál több halat!)
Negyedik nap Zoli nem ért rá, így én és az operatőröm mentünk ki, hogy valóra váltsam egy álmomat. Walter Tomiról láttam egy kisvideóban, hogy egy menyhalat fogott pergetve. Akkor elhatároztam, hogy ezt én is meg fogom próbálni. A 18 gramm dobósúlyú botomon 8-as fonott zsinórral és kisméretű 3-5 cm-es gumikkal készültem. A menyhalakra a távolság és a sodrás miatt partról esélytelen lettem volna, ezért egy vízi tereptárgyra költöztem be. Az előző napok tapasztalatai alapján, tudtam, hogy a tereptárgy előtt fognak viszonylag közel elúszni csapatban a menyusok. Nem is kellett fél óránál többet várni, az első kapásra. A 15 grammos fejjel szerelt pici gumi épen fenékre koppant, amikor egy vehemens kapásra vágtam be. Megfogtam az első pergetett menyhalam, amit rövidesen a második is követett.
Első pergetve fogott menyhalam
Pergetve fogott menyhalaim voltak a legnagyobbak
Minden halat visszaadtunk a Dunának
Ezután hiába dobáltam órákat a hideg viharos Északnyugati szélben, még koppintásom sem volt, de már nem számított, mert hihetetlen boldogsággal és lefagyott kezekkel pakoltam össze. Talán csak véletlen, de minden esetre érdekes, hogy a pergetve fogott menyhalaim voltak a legnagyobbak. Az első 3 nap horgászata ismét bebizonyította nekem, hogy akkor lehetünk a legsikeresebbek, ha kiismerjük az adott helyet, felismerjük a lehetőségeket, és hozzá igazítjuk a horgászatunkat. Mindig érdemes másokat meghallgatni, megfigyelni, és esetleg tanulni tőlük. Szokták mondani: „A jó pap, és a jó horgász is holtig tanul”. Ezalatt a horgászat alatt én is ellestem valamit Zolitól. A nagy súlyú pálcaólmos szerelékét a későbbiekben biztos, hogy fogom még használni, mert megfelelő helyeken remek fegyver lehet a halak megfogására.
Filmpremier: 2018. Március 23. 20:00 (péntek, Fishing and Hunting TV)
Írta: Jankovich Krisztián
Közzétette: Palócz Richárd