Egy hétfői nap estéjén az egyik videó megosztón horgászfilmeket nézegettem, amikor is egy újonnan felrakott kisfilmre lettem figyelmes. Egy ügyes szlovákiai magyar pecás az ottani kis Dunán nagyméretű dévérkeszegeket fogott, köztük több 2 kg feletti példányt is. Teljesen lázba jöttem, és már azt tervezgettem mikor és hogyan fogok oda eljutni.
Mindenek előtt a pontos helyszínre volt szükségem, ezért többször is megnéztem a filmet, és próbáltam tereptárgyakat keresni, amiket megtalálhatok a térképen. Nem volt nehéz dolgom, gyorsan beazonosítottam a helyet a közelben lévő zsilipnek köszönhetően. Már hívtam is Szlovákiában élő Nikolas barátomat, aki segített beszerezni az összes ottani élővízre való éves engedélyt. Nem is halogattam sokáig a horgászatot, mert a filmben elhangzott, hogy csak ívás előtt találhatóak meg ott a nagy keszegek, ezért már azon a héten, pénteken kiutaztam. A háztól vízpartig 234km-es utat végig autópályán alig több mint 2 óra alatt tettem meg. Nikolas is elkísért így ketten kezdtünk neki a horgászatnak. Ő egy pörkölt magos etetőanyaghoz a tanácsomra rakott egy kis halasat is. Én két féle mixel készültem egy teljesen édes jellegű keszeges keverékkel és a Feedermania Extreme Fish erőteljesen halas etetőanyagommal.
Az etetőanyagba főleg csontkukac,de sokszor vágott giliszta és apró halas pellet is került. A hajszálelőkére pedig néha lesúlyozva, de általában teljes előkehosszban lebegtetve apró pup-up bojlikat fűztem fel.
Többen felkaphatják most a fejüket, hogy miért egy ilyen extrémen halas etetőanyagot választottam. A válasz egyszerű, mert már a régmúltra visszanyúló tapasztalataim is azt mutatták, hogy a dévérkeszegek ízlése öreg korukra megváltozik. Míg a kisebb példányok szúnyoglárvát, rovarokat és növényeket fogyasztanak, addig az idősebb példányok fő táplálékát a vándorkagylók és rákfélék alkotják. Erre a 2000-es évek közepén jöttem rá amikor bojlis horgászataimnál folyamatosan fogtam a kapitális dévérkeszegeket magas halliszt tartalmú bojlikkal, és halibut pelletekkel. Érdekes és tanulságos volt számomra, hogy főleg bányatavakon az éjszaka folyamán pontyzsákba elrakott keszegek reggelre kagyló, és néha rák darabokat ürítettek magukból. Ezekből a tapasztalataimból elindulva kezdtem el használni rendkívül jó eredményeket elérve, saját magam által kevert halas, rákos illetve kagylós beltartalmú etetőanyagokat. Visszatérve a Kis Dunához. Ezután összeraktam a 3,6 méter hosszúságú Manta Evo x medium illetve medium-heavy feedereimet, amelyeket a víz sodrásának megfelelően 140 grammos folyóvízi kosarakkal szereltem. Pár etető dobás után a kb 70 cm hosszúságú monofil előkéimre kötött 10-es horgaimat gilisztával illetve piros csontival csaliztam. Ami ezután történt azt tiszta szívvel kívánom minden keszeg horgásznak. Óriási karika keszegek nem egyszer 1kg felettiek sorra jöttek mindkét botomon. Nem győztem őket fárasztani, hihetetlen mennyiségben lehettek jelen mindkét etetésemen. Egy határozottabb kapás után végre sikerült megfognom az első dévéremet, amely jóval 2kg felett volt.
Több alkalommal a kárászok és a karikák is kettesével jöttek.
Közben megállt felettem egy helyi horgász és el kezdett úsztatni, csak pár darab halat fogott, de amiket megakasztott, azok kizárólag nagyméretű dévérkeszegek voltak. Figyeltem az úszóját és az ereszték beállítását is, és egyértelművé vált számomra, hogy vízközt vezette a csaliját. Gyorsan elkezdtem kutatni a táskámban hungarocell golyó után, amivel fel tudtam lebegtetni a gilisztát víz közé. Első dobás után jóval többet kellett várnom a lebegő csalira. A másik bottal legalább 5 halat fogtam, mire jött az első kapás a vízközt mozgó gilisztára, viszont egyből egy 2 kg feletti dévér volt a tettes.
2 kg feletti dévérkeszegek
A filmjeimben, írásaimban mindig próbálok átadni egy olyan trükköt, technikát, amivel eredményesebbé tudom az olvasó vagy néző horgászatát tenni. Horgászatról horgászatra, kísérletezek, vagy éppen eltanulok, ellesek valamit, amit legtöbbször tökéletesítek az én horgászatomhoz. A következő technikára a fent említett kisfilmben lettem figyelmes, a videóban szereplő ügyes horgász nem élő csalival, hanem kizárólag jó minőségű lebegő pelletekkel csalizott, és ezekkel szelektálta ki a nagyméretű keszegeket. Így innen ötletet merítve átszereltem a másik botomat egy hajszálelőkés végszerelékre és felcsaliztam egy szem Feedermania 8mm-es pop-up bojlival. Én nem feltétlen akartam szelektálni, ezért kisebb méretet raktam fel, mint a filmben látható volt és továbbra is vágott gilisztával és csontival az etetésemen tartottam a halakat.
Az élénk színű, erős aromájú víz által mozgatott pici lebegő csalit még gyorsabban megtalálta és megette a hal, mint a hungarocell golyóval megemelt gilisztát. Sorra jöttek 1kg feletti karikák és kárászok valamint óriási dévérek. A tömény halas etetőanyag érezhetően jobban működött, ezért már mindkét kosárba azt nyomtam, amikor az egyik kapás után egy rendkívül erős halat sikerült akasztanom. A medium Evo x-em spicce szépen közvetítette a hal nagy rúgásait, amelyből egyértelművé vált számomra, hogy egy óriási dévérkeszeggel harcoltam. Hihetetlen erő volt benne, számtalanszor lehúzott az orsóról 5-10 méter zsinórt, mire sikerült megszákolnom. Már ránézésre láttam, hogy 3 kg körül lehet a súlya, de a mérleg pontosan 3,27 kg-nál állt meg. Hihetetlen boldog voltam, életem első szlovákiai kis Dunás horgászatán sikerült megfognom az eddigi rekord dévéremet, ráadásul a saját BCN fantázianevű rákos ízesítésű pop-up bojlimmal.
A legnagyobb 3,27 kg súlyú dévérkeszegemet FEEDERMANIA BCN pop-up bojlival fogtam.
Az eddig leírtakból azt gondolhatják, hogy ott gyerekjáték lehetett halat fogni, de nem így volt. Mindennek össze kellett állnia ahhoz, hogy nap végére nagy mennyiségű, körülbelül 50 db halat tudtam fogni. Szerencsém is volt, mert aznap rengeteg hal volt azon a részen, de minden apró részletre figyelnem kellett. Sokat számított az etetőkosár súlya, hogy mindvégig egy helyben maradt és nem sodorta el a víz, így ki tudtam alakítani egy folyamatos etetést. Fontos volt a jó minőségű halas etetőanyag és az élénk színű pop-up bojlik használata, de a méretük sem volt mindegy. Például a 10 mm-es már a nagy felhajtóereje miatt túl magasra emelkedett és kijött abból a zónából ahol a nagy keszegek tartózkodtak. A megfelelő hosszúságú előke kb 120 centis volt. Nem volt mindegy, hogy mivel és hogyan horgásztam, például a mellettem horgászó Nikolas az etetésén a nap közepéig csak 1 db gébet tudott fogni. Miután változtatott és felrakta a tőlem kapott 8mm-es pop-up bojlikat, valamint 1-2 méterre az etetésem alá el kezdett horgászni, onnantól már neki is jöttek szép nagy dévérek. Valamint a körülöttünk horgászó helyi horgászok is a töredékét fogták az általam visszaengedett halaknak. A nap folyamán, ha nagyobb halat éreztem a horgomon megkértem Nikolast, hogy vegyen fel engem kamerával így sikerült megörökítenie többek közt a rekord halam megfogását is. Úgy gondoltam, hogy ezt meg kell, osszam a Fishing and Hunting televízió nézőivel is, így pár nappal később operatőrömmel visszatértem a kis Dunára. Hajnalba érkeztünk egy erőteljes hidegfront betörésre, 5 fok nagy szél, és szitáló eső fogadott. Gyorsan nekikezdtem a horgászatnak, a már bevált lebegő bojlikkal. A horgászat eleje hasonlóan alakult, mint előző alkalommal, jöttek a karikák szépen sorozatban. Azonban a lehűlésnek köszönhetően már a kárászok elmaradtak és a nagy dévérek is ritkábban kaptak, de nem bántam, mert délelőtt 11 óráig sikerült 24 kg halat fognom. Lefotóztunk 4 db nagyméretű dévért és egy szenzációs 1,83 kg-os karika keszeget is, amely megint csak személyes rekordom lett. Viszonyítás képen a Magyar országos rekord 1,9 kg.
Rekord karikakeszegem 1,83 kg-ot nyomott. Viszonyítás képen a Magyar országos rekord 1,9 kg.
Különlegesebb halakat is fogtam. Domolykó és szilvaorrú keszeg.
A dévéreken a nászkiütés jelei látszódtak, már nagyon közel volt az ívásuk.
Sajnos ekkor abba kellett hagynom a horgászatot, mert a zsilipet valószínűleg javították vagy tesztelték, mindenesetre nagy erővel elkezdték folyatni és néha megállítani a vizet, ami teljesen elvette a dévérek kapó kedvét. Az operatőrrel, Palócz Ricsivel lassan el kezdtünk össze pakolni. Már majdnem elindultunk haza, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy visszaállították a zsilip normál működését és elmentek az ott dolgozó emberek. Támadt egy ötletem. Előző alkalommal beszélgettem egy helyi sporival, aki a zsiliphez közel görgetett márnára és fogott is pár szép példányt. Azt gondoltam, ezt meg kell próbálnom. Kotorásztam a ládámba, de nem találtam csak túl nagy ólmokat, ezért jobb híján 25 grammos 3 ágú bordáskosarakat vettem elő és szereltem fel görgetéshez. Letekertem az orsó dobjáról az addig használt 20-as monofil zsinórt, és feltekertem helyette 23-as fonottat a víz alatt elterülő nagy kövek és azon megtelepedő kagylók miatt.
Elkezdtem a horgászatot, az etetőkosár szépen gördült a fenéken, mégis jó ideig megúsztam kapás nélkül. Telt múlt az idő, én meg csak dobáltam és dobáltam, na meg szereltem a beakadások miatt. Közben az eső is eleredt, de nem adtam fel. Aztán egyszer csak ráéreztem, hogy hol és hogyan görgessem a gilisztával felcsalizott horgomat, hogy kapást tudjak kicsikarni. Megfogtam az első márnám és onnantól nem volt megállás. Ráadásul gyönyörű halakat, 2 és 3,3 kg között. Annyira belejöttem, hogy az egyik halnál, míg az operatőr elszaladt a kocsihoz mérlegért, dobtam egyet és azzal a görgetéssel is fogtam még egy márnát.
A görgetés bevállt. Nap végén sorra jöttek a szebnél szebb márnák.
A rossz idő megtette hatását Ricsi cipője átázott és elkezdett fázni, ráadásul már jég is esett nem csak eső, úgyhogy elraktuk a kamerát. Ricsi beült a kocsiba, de én egyszerűen nem tudtam abbahagyni a görgetést. Még két márna megfogása után végül azonban úgy döntöttem, hogy menjünk, hiszen eleget kaptam a szlovákiai kis Dunától. Két horgásznap elteltével két személyes rekordnak is örülhettem. A karikák, kárászok és déverek megfogása mellet egy szilvaorrú és egy domolykó is tiszteletét tette nálam. A második nap végét pedig 7 márna megfogásával zártam. Hihetetlen horgászat volt biztos, hogy visszatérek még. A felszerelésről annyit, hogy a Manta Evo x feeder bot sorozat szinte teljes palettáját használtam. A mediummal és medium-heavyvel könnyedén dobtam el 15-20 méterre a körülbelül 190-200 grammra tömött kosarakat, mégis fárasztás közben szép ívben hajlottak, és könnyedén rugózták ki a nagy dévérek belerúgásait. A görgetéshez pedig a 390 havyt választottam, hogy fel tudjam erőből húzni a márnákat a nagy kövek fölé, ami maradéktalanul sikerült is. Eddigi dévérkeszeg horgászataimnál a Dunán az élő csalikat részesítettem előnyben, de ezentúl hihetetlen hatékonyságuknak köszönhetően mindig ott lesznek nálam a Feedermania fluo színű pop-up bojlik is.
Mind két napon a Crank és BCN fantázianevűek működtek a legjobban. Az ottani tapasztalatok pedig ismét megerősítettek abban, hogy a kapitális dévérkeszegek horgászatához érdemes a minőségi hallisztes etetőanyagokhoz nyúlni.