Pontyozás az RSD-én

Pontyozás az RSD-én

2019.02.24 16:00 Feedermánia

A Ráckevei Soroksári Duna-ágat 57,3 km-es hosszával egy csodálatos vad vízi világ jellemzi, sok helyen nádassal, nádszigetekkel, védett madarak sokaságával. Azonban, ha partról szeretnénk horgászni, sok helyen vízparti házakba botlunk, saját stégekkel. Én júniusban, éppen egy ilyen stéges helyen kezdtem el Duna-ági kalandozásaimat.

 

Sokan megkerestek a Facebook-on, hogy szenteljek egy epizódot a Feedermania sorozatomban az RSD pontyainak. Ennek a felkérésnek nagyon örültem, mert, gyermekkoromban nagyon sokat horgásztam itt, főleg Budapest környékén a tömegközlekedéssel könnyen elérhető helyeken. Például: a Gubacsi hídnál, a csőhidi versenypályánál, vagy a molnár szigetnél. Azonban most olyan helyekre terveztem a horgászataimat, amelyeken előtte még nem jártam. Elsőként mélyebb gyorsabb folyású kagylópadokkal tarkított részeket kerestem, ahol elkerülhettem a telepített pontyokat. Ezek a halak tavakban nevelkednek, nincsenek hozzászokva a folyó vízhez, így inkább a lassabban áramló szélesebb részeket keresik. A kagyló pedig az RSD-én a nagy pontyok kedvenc csemegéje így kézenfekvő volt ezt szem előtt tartva keresgélnem. Ismerősöm Tiszavári Gergő ajánlására a középső szakaszon Dunaharaszti magasságában foglaltam helyet egy stégen. A tulajdonosa nem horgászik így előzetes egyeztetés után megengedte, hogy használatba vegyem. Ezen a részen nagyon szűk, körülbelül 50 méter széles a kis Duna, a túlpartot érintetlen nádas övezi, és a gyors vízáramlásnak köszönhetően, kőkemény és kagylóval borított az aljzat.

 

 A közeli horgászatok alkalmával az erős sodrás miatt, mindig használtam PVA csomagot, hogy biztos lehessek benne, hogy van etetés a horgom körül.

 

Félbe vágtam a bojli szemeket, hogy ne sodorja el őket az erős áramlás.

 

Etetéshez kizárólag halibutpelletet és hallisztes bojlit használtam, mert ezekkel a természetes aromájú csalikkal a legkönnyebb becsapni a kagylófalókat. A bojlikat elfeleztem, hogy fenékre érkezés után ne sodorja el őket a víz. A pontos horgászat érdekében kiakasztott klipszel etettem a szemközti nádastól kicsit visszább. Az etetéshez Spombot használtam, amit összehúztam és megjelöltem a horgászatra szánt Manta Evo-X extraheavy botjaimmal. Az első dobások után meglepődve tapasztaltam, hogy a 170 grammos ólom nem állt meg, bedobás után egyből arrébb rakosgatta a víz, mintha, a nagy Dunán horgásztam volna. 230 grammos ólmot kellett használjak, hogy ne vigye el a sodrás. Mint utólag megtudtam egy nyári átmosást végeztek és nagy sebességgel folyatták a vizet. Ez azt eredményezte, hogy a felső szakaszról óriási hínárcsomók, és nádszigetek szakadtak le, ráadásul a nyárfavirágzás közepette a szöszt is hozta és rárakta a főzsinóromra a víz, ami miatt teljesen meghorgászhatatlanná vált a benti etetésem. Kizárólag a part melletti zónában a stégtől 5-8 méterre nem jött a hordalék, ezért ide dobtam be alulról mindkét botomat. Reggelig kellet várnom a kapásra, már kissé fáradt is voltam, de a spicc bevágódása után a sivító fék hangja pillanatok alatt adrenalint pumpált az ereimbe. Nem adta fel könnyen az ellenfelem, egy nagy úszó hínártömbbe is belement, de sikerült kiszabadítanom, és végül megszákolnom egy csodaszép alakú tőpontyot.

 

Csónakból fogott pontyom, megnyugtatott, hogy jó helyen próbálkoztam, már először is.

 

Minden helyen, kopásálló, 23-as fonott főzsinórt használtam a kagylók által keltett veszély miatt.

 

Reggeli vendég a Ráckevei hídnál.

 

Távdobó végszerelékem, 1 szem hosszában felfűzött tigrismogyoró csalival.

 

 

Visszaengedése után pakoltam, és indultam először haza, egy gyors zuhanyra, aztán az irodába. Útközben már azon járt az eszem, hogy valahogy csak meg kellene horgászni a túloldalon a nádas előtti részt. Zoli barátom, aki az RSD partján lakik, felajánlotta a csónakját, amivel, pár nap múlva már haladtam is a kiszemelt hely felé. Az 1 órás úton szebbnél szebb részek, ősnádasok, vízinövénnyel benőtt öblök, bedőlt fákkal tarkított szigetek váltották egymást. Legalább 100 helyet láttam ahol halat sejtettem, de nem tántorított el semmi a célomtól ott akartam pontyot fogni ahol először elterveztem. Még sötétedés előtt megérkeztem a helyszínre. Lehorgonyoztam a nádtól 6-8 métere, és beetettem a már a parton is használt felezett bojlival és pelettel. Bedobtam a botokat, és nem is kellett túl sokáig várni a kapásra, fél 1 körül nagy sebességgel folyásnak lefelé elindult a pellettel csalizott horgommal valaki. Bevágás után még vagy 20 métert szaladt lefelé, mire sikerült megállítanom. A víz sodrása segítette az amúgy is erős halat, több kirohanás után azonban végre sikerült szákba terelni egy kicsattanó egészségnek örvendő tövest. Visszaengedése után, már úgy döntöttem nem maradok sokáig, mert bebizonyosodott, hogy ott voltak a halak ahol gondoltam, a csali a módszer az etetés működött, elhatároztam majd még visszatérek, ha lassabban folyatják a vizet.

 

Legkissebb kifogott pontyom is nagyobb volt mint 5 kg.

 

Gyors fotózás és visszaengedése után maximum 1 órát kellett várnom a következő kapásra. A szomszédok drukkolása közepette hosszasan fárasztottam egy erős, és rafinált pontyot, amely még a partszéli nádasba is bement, de végül sikerült kiterelnem és megszákolnom. Fotózás után természetesen ő is mehetett vissza az otthonába az RSD-be.Addig is kellett keresnem egy kiszélesedő szakaszt, ahol kevésbé áramlik a víz, de mégis kagylós az alja. A Ráckevei híd környéke pontosan ilyen, ráadásul hirtelen törésekkel tarkított mély rész, tehát minden adott volt hozzá, hogy szép halakat fogjak ott. Bujáki Géza tanácsára, aki sokat horgászik ezen a részen, 100 méteres távolság környékén kezdtem a horgászatomat. Beetettem spombal, de itt már tigrismogyorót is raktam a bojli és pellett mellé, mert nem kellett félnem attól, hogy elsodorja a víz. Nyugodt lehettem benne, hogy ahová becsapódik a spomb ott is ér feneket az etetésem, mert a sodorvonal csak körülbelül 120 méteres távolságnál kezdődött. Összejelöltem a Manta Evo-X 390-es extraheavy feedereimet az etetőbotommal. Még sötétedés előtt bedobtam őket tigrismogyoró és pellet csalival. Éjfél körül jelentkezett az első érdeklődő. Fárasztás közben azonban erősen elment oldalra a híd felé, de fenékközelbe maradt, mintha csak tudta volna, hogyan kell a törésoldalon végighúznia a főzsinóromat, hogy az pillanatokon belül elvágja az ott megtelepedett kagyló. Kissé csalódottan szerelhettem újra, pedig pontosaan azért, hogy ne sérüljön könnyen, 23-as kemény fonott főzsinórt tekertem az orsókra. A következő kapás hajnal 3 körül jött, mint az RSD-n mindig sivító fékkel adta tudtomra a hal, hogy felvette ezúttal a pelletet. Rövidebb fárasztás után egy nagyon szép tőpontyot sikerült partra terelnem. Örömmel nyugtáztam, hogy itt is működött, az etetésem. Reggel pakolás közben megint, csak elfüstölt az egyik botom, egy jó húsban levő tőponty éhezett meg az 1 szem tigrismogyoróra. Ezután megint indultam munkába, de annyira megtetszett, a hely, hogy úgy döntöttem hétvégén is rápróbálok egy kicsit. Soha nem tesz jót a nagyobb halaknak, ha tele van a part, a sok hangos beszéd, zörgések, ajtócsapkodások stb… riasztólag hat a halakra. Ez most sem történt másképpen, de mindezek ellenére is a jó etetés, és pontos horgászat meghozta a sikert. 15 óra körül megfogtam, az eddigi legkisebb halamat, egy 5,5 kg-os ponty személyében. 

 

A Spomb nagy segítségemre volt a távoli etetéseknél. 

 

Búcsú halam az RSD-től, ami biztos, hogy nem az utolsó ott fogott pontyom lesz.

 

A Manta Evo-X XH jól bírta a strapát a 230 grammos ólmokkal szemben, és amikor 100 méterre kellett bedobnom fonott főzsinórral, akkor az se jelentett neki különösebb problémát.

 

A Duna ági kalandozásaim alatt, a célom az 5 kg feletti kagyló faló pontyok megfogása volt, és ez maradéktalanul sikerült is. A 6 db ponty közül, amelyeket a kamerák előtt tereltem szákba, egy 9 kilogrammos mellet, 2db 8 kg feletti, egy 7 kg-os, egy 6 kg-os, valamint egy 5,5 kilogrammos is tiszteletét tette. Minden egyes helyen fogtam halat és az etetésnek valamint a helyválasztásnak köszönhetően a telepített kispontyokat is elkerültem.

 

Nagyon jó horgászkalandokat éltem át a Ráckevei Soroksári Duna-Ágon, amiből egy jó kis Feedermania epizód készült. Biztos, hogy visszafogok még térni, de ez alatt a rövid idő alatt is rengeteg tapasztalatot szereztem vízállással, a folyás sebességével, valamint, az időjárási frontokkal kapcsolatban, amiket legközelebb, már egyből kamatoztatni tudok.

 

Írta: Jankovich Krisztián

Közzétette: Palócz Richárd