Hatvani 20+ feederrel - FEEDERMANIA
Ezév tavaszán meghívást kaptam Kőszegi Tibitől egy közöshorgászatra a Hatvani „A Beton-tóra”. Nagyon örültem a megkeresésnek, mert évekóta tervezgetek egy horgászatot e csodás vízre. A tó adottságai a szívemheznagyon közel állnak, ugyanis a kedvenceim a hatalmas kiterjedésű kristálytisztavízű bányatavak tagolt talajszerkezettel. A Hatvani tó pedig pont ilyen. Aviszonylag mély 4-5 méter átlagmélységű vizet jó haltartó helyek, gödrök, árkokés púpok tarkítják. Ráadásul hatalmas pontyok élnek benne, köztük a Kuko névre keresztelt40 kg feletti hivatalos országos rekordpéldány is.
Az 1969-es évektől bányaként üzemelő kavicsbánya tóban a halaknem véletlenül nőttek meg ilyen hatalmas méretűekre. A horgászok egy kisebb csoportjaTibivel karöltve körülbelül 20 éve terjeszti a fogd meg és engedd visszaszemléletet, amely a napjainkra már a tó szabályrendszerébe is beitta magát. 5kg feletti pontyot elvinni tilos, de például a stégeken is csak a tulajdonosokmeghívásával és engedélyével lehet horgászni, ezzel kivédve azt, hogyilletéktelen személyek tartózkodjanak ott, és esetlegesen valamilyen formábakárt tegyen a halakba. A behúzós horgászat csak kishajóval engedélyezettmaximum 120 méteres távolságig, emiatt a tó nagyobb része tulajdonképpenkíméleti terület. Tibi az idők folyamán bojlival rengeteg nagy pontyot fogottmár, köztük néhány 30 kg feletti példányt is, mégis úgy érezte, hogy talán másmódszernek is lehet itt létjogosultsága. Ezért keresett fel engem is, és ajánlottafel, hogy horgásszak a helyén és próbáljak meg feeder technikával pontyokatfogni. A helyi horgászok közül szinte kivétel nélkül mindenki a behúzós bojlizástrészesíti előnyben. Radaros kishajókkal viszik be a szerelékeket, a szelektálásmiatt pedig nagyméretű 24-30 mm-es bojlikkal etetnek és csaliznak. Eztátgondolva biztos voltam benne, hogy a FEEDERMANIA csalik jól fognak itt működni.
A 80 grammos flat method kosárba legtöbbször BCN sinking wafter és amino halibut pellettel dúsított “monkey” etetőanyag került.
Mad-Mix és “monkey” etetőanyagokat használtam Amino 4 mm-es pellettel dúsítva. A 6-os méretű Korda Kamakura Wide Gape horgok mellé pedig 10-12 mm-es sinking wafterek és air wafterek kerültek.
Kis méretük miatt nem keltenek gyanakvást a legóvatosabb öreg halakban sem, élénkszínük miatt, viszont mégis könnyen észrevehetőek a rendkívül tiszta vízben. A120 méteres maximális meghorgászható távolság csak behúzás esetén értendő,dobni bármekkorát lehet. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok behorgászni abbaa zónába, ahol a halak biztonságban érzik magukat és nyugodtan táplálkoznak. 420-astávdobó feeder botokat vittem magammal. Többek között a Manta legújabbnagyágyúját az Evo XT 420 xxh-t, amelyet 5500-as méretű shimano orsókkalszereltem fel. Az orsók dobjaira kétfajta főzsinór került. 14-es fonott és20-as monofil. Dobóelőkének 28-as power prot használtam, amelynek a végére 80grammos L-es méretű method kosarakat szereltem. Az előkéimet 19-as fonottból és6-os méretű Korda Kamakura Wide Gape típusú horogokból készítettem el. Azetetőkosarakba Mad-Mix és „monkey” etetőanyagok kerültek, időnként amino 4-espellettel dúsítva.
Csalinak Sinking waftereket és air waftereket használtam 10-12mm-es méretben. Első alkalommal május közepén egy hidegfrontot alkalmávallátogattam ki a tóra. A viharos Észak-nyugati szelet, és emelkedő légnyomást tudtam,hogy a front és szélérzékeny bányatavi halak jól fogják lereagálni. Az oldalrólérkező viharos szél amilyen jót tett a halak étvágyának, annyira rosszat adobások hosszának. Körülbelül 140 méteres maximális távolságot tudtam elérni. Akönnyű fonott főzsinórral nagyon nehézkessé vált a peca. Dobás után óriásiöblöt fújt bele a szél. A hatalmas hullámok, pedig akkorákat toltak a nyúlásnélküli zsinórba, hogy attól féltem, a sóderes aljzaton elcsúszik a kosaram. Azelső kapás, amely erre a botra érkezett azonban hamar megnyugtatott, hogy nemvolt min aggódnom. Hihetetlen volt számomra, ami akkor és ott történt.
A 150hektárnál is nagyobb területű tóba kereső horgászattal össze vissza dobált flatmethod kosaraimat nappal fél óránként, a sötétedés beállta után pedig 5-10percenként találták meg a halak. Délután 6 óra körül dobtam be a botjaimat, és este8 előtt már sikerült is megfognom az első 10 kg feletti pontyomat. Az éjszaka elsőfele folyamatos fárasztással telt. Ritkán volt bent mindkét botom egyszerre. Amásodik felét viszont pihenéssel töltöttem. Kivettem a botokat és 4 órahosszára lefeküdtem aludni. A reggeli órákban rá kellett jönnöm, hogy alulbecsültem az ottani halak erejét. A 20-as monofil zsinór alkalmatlan volt anagyobb pontyok megfogására. Nem tudtam irányítani vele a halakat, addig-addigmentek amig valami akadót vagy kagylót nem találtak. Volt olyan esetem amikorkörülbelül 100 méter zsinórt húzott le egyszerre egy hal. Semmi esélyem nemvolt ellene. Miközben a tó közepe felé vette az irányt, elvágta valami púponmegtelepedő kagyló a főzsinórom. A viszonylag sok szakítás ellenére boldog voltam,mert körülbelül 20 óra horgászat alatt gyönyörű pontyokat sikerült fognom,köztük néhány 10 kg feletti példányt is, de éreztem, ha változtatok aszerelékemen akkor még ennél is többet adhat nekem ez a tó. Hazajövetelem után rendeltemJapánból 14-es süllyedő fonott zsinórt, hogy meg tudjam állítani az erősebbhalakat és nagy szélbe is nyugodtan tudjak vele horgászni. A 80 grammos flat methodkosárba beledugtam egy kb 10 cm hosszú műanyag csövet, hogy vezetőszárkéntfunkcionáljon. Bíztam benne, hogy ezzel kicsit megnövelem a dobástávolságot.
Eljött a következő alkalom. Kipróbálhattam az új szerelékemet, hogy mit tud. Aszembe part kb 700 méter távolságra volt tőlem, ezért nehéz volt a vízenmegsaccolni, hogy előzőleg mekkorákat dobtam. Ezúttal viszont segítségemre voltaz új fonott zsinórom, amely 10 méterenként más színű volt, és azon belülméterenként is meg volt jelölve. A 7 méter hosszúságú dobóelőtétet hozzá advamindig pontosan tudtam, hogy milyen távolságban horgászom. A távdobó országosbajnokság után hallottam olyan visszhangokat, hogy horgászatra alkalmatlanvégszerelékekkel dobáltunk. Olyannyira alkalmas volt, hogy pontosan ezeket akosarakat készítettem el Hatvanba is ugyanúgy vezetőszárral megtoldva. A 14-esfonottzsinórnak jóval nagyobb az ellenállása, mint a 19 és feles monofilnakamivel a versenyen dobáltam, ezért nem várhattam el 180-190 méter körülitávokat, mégis magam is meglepődtem azon, hogy a kisebb oldalszél ellenére többalkalommal is 170 méter fölé tudtam dobni. A 160 méter környékét pedig szinte mindendobásommal elértem. Egy hidegfront végére értem ki így a szél nem volttúlságosan erős, ezért nem hátráltatta komolyan a dobásaimat. A kapások jóvalritkábbak voltak, mint előző alkalommal, de szinte kivétel nélkül mindegyik jóhal volt. Hamar meg is döntöttem az addigi 13 kg-os helyi rekordomat egy 16 kgfeletti hosszúkás hibátlan tőponttyal.
16 kg feletti csodaszép tőponty.
Az éjszaka folyamán a dévérkeszegeknagyon aktívak voltak, de így is sikerült egy 12 kg-os tükörponty mellett egy15 kg-os tőpontyot is fognom. Reggel az egyik húzós kapás után elemi erőbeütköztem. A felemelt botot csak tartani tudtam míg az ellenfelem egykirohanásra lehúzott az orsóról vagy 40-50 méter zsinórt. Nagy nehezen sikerültmegállítanom és visszafordítanom, de ezek után elindult oldalirányba, és próbáltmenedéket találni a szomszéd előtt félúton elterülő púpok környékén. Szerencsérehosszú küzdelem után a zsinór sérülése nélkül sikerült onnan is elhúznom. Ezzelnem ért még véget a harcunk. Egy jó háromnegyedórás huzavona után sikerült vízfelszínreemelnem és megszákolnom egy elfáradt hatalmas tőpontyot. Már fárasztás közbenmondtam Palócz Ricsinek az operatőrnek, hogy ez tuti 20 kg feletti lesz és igazam islett, mert nem sokkal később a kitárázott mérleg mutatója 21 kg-nál állt meg.
A Hatvani “A Beton-tó” ajándéka ez az álomszép 21 kg-os hibátlan tőponty.
Hihetetlenül boldog voltam, mert teljesült az álmom. Sikerült kifognom egy 20pluszospontyot kereső horgászattal, etetés nélkül egy hatalmas kiterjedésű vad vízből.Kifejezetten örülök annak is, hogy Tibi is tudott kicsit hasznosítani azötleteimből. Feederbottal már 19 kg feletti ponty kifogásánál jár ő is.
Neki a Mad-Mix etetőanyag vált be jobban, nekem meg a „monkey”.Igaz én kicsit többet is próbálkoztam a „monkey”-val. Néha befújtam BCNsprayvel, akkor észrevehetően hamarabb jöttek a kapások, de a nagyobbakat ahasználata nélkül fogtam. A lebegő csalikat legyen az pop-up vagy air wafter,nagyon hamar megtalálták a keszegek. Végül a 12 mm-es kikönnyített süllyedőcsalik, a Sinking Wafterek működtek a legjobban. A Hatvani horgászegyesületkezelésében lévő „A Beton-tó” a kétszer 20 órás horgászat alatt felejthetetlenélményeket adott. Mint ahogy már más bojlis jellegű vizeken is, így itt isbizonyított a feeder technika. Biztos vagyok benne, hogy aki kipróbálja az nemfog benne csalódni.
Jankovich Krisztián
Palócz Richárd
