FEEDERMANIA - TÉLI AMUROK KENYÉRREL
A téli időszakban az egyik kedvenc horgászvizemmé vált aPárkányi Vadas horgásztó. Számomra ez a víz egy igazi téli horgászparadicsom,mert gyönyörű halak lakják, ráadásul a legnagyobb hidegekben sem fagy be. 20fok körüli termálvíz táplálja, amely kedvező hőmérsékletet biztosít a tóban élőhalak számára ahhoz, hogy egész évben aktívan táplálkozzanak.
Nagy vágyam volt, egy olyan fénykép elkészítése, amelyenhavas háttér előtt egy szép amurt tartok a kezeimben. Január 8-án kemény mínuszokkal és egyhidegfronttal megérkezett egy egész napos havazás, ekkor úgy éreztem, hogy eljöttaz én időm és szerencsét próbálok a Párkányi tavon. A tó tulajának van egymásik vállalkozása is ahol kenyérlángost árulnak, aminek a tésztájából a vásárokvégeztével meg szokott maradni pár darab, amiket az ott élő halak legnagyobbörömére bedobnak a tóba. Ebből kiindulva a vízfelszíni kenyeres horgászatmellett döntöttem és még este be is mentem a legközelebbi hipermarketbe vásárolni 7 db szeletelt kilós kenyeret. Másnap reggel elindultunkReményi Zoli barátommal Párkány felé, de sajnos baleset miatt az M0-ásautópályán óriási dugó alakult ki így végül nem sokkal 11 óra előtt tudtam csakneki kezdeni a horgászatnak. Végig kézbe tartott felszereléssel pecáztam ígyegyszerre csak egy botot használtam. Azonban mégis két 390 cm hosszú WorldChampion II feedert vittem magammal, mert két különböző végszereléket készítettem.
Egyiket a néha felerősödő szélnél és a távolabbi dobásokhoz használtam. Erreegy L-es méretű fox inline vízigolyószerűséget kötöttem, amelyet kétharmadáigengedtem fel vízzel. A pontos neve Fox Bolt Bubble. A másik botra egy ugyancsakvízfelszíni horgászathoz kifejlesztett kristály waggler úszó került, amelynekaz érdekessége, hogy nem az aljában van a rögzítési pontja, hanem a tetejében.Gyárilag tökéletesen ki van súlyozva a víz alatt átlátszó, így a halak számáranehezen észrevehető, viszont a felszín felett élénk narancssárga színű, hogy akapások számunkra jól láthatóak legyenek. Mindkettőhöz kb másfél méter hosszúfluorocarbon előkét kötöttem viszonylag nagyméretű 6-8-as horgokkal. A pecát awaggler úszós szerelékkel kezdtem. Csalinak nagyjából olyan 4 cm hosszúságú és3 cm szélességű kenyérdarabokat raktam fel.
Azonban hamar rá kellett jönnöm,hogy a bedobás után a kenyér körül megjelenő kárászok hada az ilyen „kicsi”csalit gyorsan ledarálja és végeredményként valamelyikük fenn akad a horgon. Ráadásula bedobott egész szelet kenyereket habzsolták a nagyobb halak, a kisebb kenyérdarabokrapedig rá se bagóztak. Megpróbáltam kicselezni őket ezért elsőként ugyanakkoradarabokat téptem a szelet kenyerekből, mint a csali és becsúzliztam jó sokatbelőlük. Az ötletem bevált, hiszen egy kisbalin megfogása után, egy hatalmasburvánnyal egy méteres amur szippantotta le a kenyeremet a vízfelszínről. Apillanat tört része alatt már be is vágtam, nehogy megérezzen valamit és időelőtt kifújja a szájából a csalit a horoggal együtt. Rögtön karikába hajlott aWorld Champion feederm és egyből éreztem,hogy nagy hallal volt dolgom. Nagyon meredek, nagyjából 45 fokos beton partrészvolt előttem, ami a ráesett hó miatt nagyon csúszóssá vált, ezért elsétáltambalra kb 20 métert egy számomra biztonságosabb partrészhez, és ott folytattam továbba fárasztást. A halam nem kimondottan amurosan védekezett, csak lassan mentjobbra-balra. A letisztult vízben nagyon szép látvány volt, ahogy a hosszútestével forgolódott. A fárasztás minden pillanatát kiélveztem és gyönyörködtema látványban, de még is a legboldogabb pillanat a merítés után érkezett el.Hihetetlen nagy öröm lett úrrá rajtam, hiszen ismét valóra vált egy álmom. Egyhibátlan aranyszínben pompázó amur raboskodott átmenetileg a szákomban, aki természetesena fotózás után visszanyerte szabadságát.
Folytattam tovább a pecát. Kézzeldobva repültek az egész szelet kenyerek, és ismét csúzliztam darabokat is. Nemis kellett túl sokat várni a következő kapásra. A kárászok között egy jókorabalin kapta el a csali kenyeret. Hírtelen kirohanással indult a fárasztása, deaztán hamar feladta a harcot. Rövid idő elteltével, már a havas háttér előttfotózkodhattam vele is.
Időközben párkárász megfogása után növeltem a csali méretét, mert megfigyeltem, hogy csakakkor esznek meg az amurok egy kenyérdarabot, ha azt már jó ideje csipkedik akisebb méretű halak és ez által biztonságosnak ítélik. A megnövelt méretű csalimalatt végre ismét megjelent egy hosszúkás árny. Kétszer is leharapott a horgonlévő kenyérből miután kiemelkedett a nagy amurfej a víz alól, és egyszerűenleszippantotta a maradékot a felszínről. Gyorsan bevágtam és nagy örömömre a6-os méretű Korda Kamakura wide gape horog ismét tökéletesen akadt. A botkarikába hajlott, de sajnos hiába próbáltam, egy jó darabig nem tudtam elhúznia többi hal közül, akik a védekező társuk láttán meg is riadtak. A fárasztáselején ő is inkább forgolódott, mint az előző fajtársa, de a végére azért már voltnéhány lendületes amuros kirohanása is. A tökéletesen összehangolt szerelék ellenazonban nem sok esélye volt. A bot szépen dolgozott, lassan felőrölte az erejétés egy jól irányzott balkezes merítés után, már ő is a szákban pihegett. Nem akartam, hogy sokat legyen kint a relatívmeleg (12-14 celsius fokos) vízből, ezért gyors fotózás után vissza is engedtem.
A fárasztás közben keltett nagy ramazuri miatt jó sokáig csak kárászok ésbalinok csipkedték a vízbe dobott kenyereket. A következő megfogott halam ismét egy szebb balinvolt.
Ragadozó mivolta ellenére, érdekes, hogy a balin imádja a vízfelszínenúsztatott kenyeret. Rengeteg tavon, sőt a Dunán és a Tiszán is sikerült márezzel a módszerrel szép nagy példányokat megfognom. Már pont azon gondolkoztam,hogy helyet váltok, mert jó ideje nem jelentkeztek a kenyeres etetésemen anagyobb méretű halak. Már pont indulni akartam, a kezembe vettem a botot és egyadag kenyeret, amikor egy hangos fordulással jelezte egy amur, hogy ne menjeksehova. Gyorsan ledobtam a kenyeret a földre, csaliztam és már repült is azúszó a kenyérrel a fordulás helyére. A sok várakozás után el se hittem, hogypár másodperc múlva egy újabb amurt fáraszthatok. Olyan gyorsan jött a kapás,hogy nem is láttam a kenyér lecuppantását, már csak arra lettem figyelmes, hogyaz úszó elindult nagy sebességgel oldalra. Küzdelmes fárasztás után, egyérdekes formájú, nagyon hosszú, de vékony erre a vízre jellemző, aranyszínbenpompázó amurt sikerült fognom.
Visszaengedése után, el kezdtek foglalkoztatni apontyok. Megfigyeltem ugyanis, hogy míg az amurok a parttól inkább beljebb20-30 méterre őrjáratoztak, addig a pontyok a part szélére kisodródókenyerekből lakmároztak. A jobbra mellettem lévő halőrház elé, de a parthozelég közel elkezdtem dobálni egész szelet kenyereket. Viszonylag hamar akárászok, balinok és domolykók megérkezése után, előkerültek a pontyok is.Sajnos egy jó darabig nem sikerültkapást kicsikarnom belőlük, valahogy acsalimra és a leszakadó kis kenyérdarabokra nem voltak kíváncsiak, csak a nagyszelet kenyereket ették. Az átázott kenyerekből hatalmas darabokat téptek le.Ezt észrevéve elővettem a nehezebb vizigolyós szereléket, és keresztüldobtamegy szelet kenyéren a damilomat. Ezután teljesen odahúztam a csali kenyeremet aszelet mellé, azt gondolva, hátha így rászív majd a hal a csalimra is, ha másnem akkor véletlenül. A terv bevált. Talán harmadszorra jött fel a ponty ésszívott bele a kenyérbe, amikor is az én csalim is a szájába került. Bevágásután megállt a bot a kezemben, és viszonylag hosszabb fárasztás után, sikerültpartra terelnem egy szép sötét, sárgás színben pompázó pontyot.
Ezek után kicsit változtattam a módszeren. Majdnem egy teljes szeletkenyeret raktam fel a horogra olyan módon, hogy körbe meghámoztam, és csak egykis helyen hagytam meg a kenyér héját, ahová a horgot akasztottam a jobb tartásvégett. Így azt értem el, hogy addig tépkedték a nagy kenyeret a pontyok, mígvégül a horgos részt is beszívták a szájukba. Ezzel a módszerrel sötétedésigmég 3 kisebb pontyot is sikerült becsapnom. Azt gondolom, ez a rövid 5 és félórás horgászatom is jó példa volt arra, ha az adott vízhez és halfaunához alegmegfelelőbb módszert válasszuk, akkor hihetetlen élményekben lehet részünk.
