FEEDERMANIA - Mária angolnái
Évek óta tervezgettem egy angolnahorgászatot a Balatonra, amíg tavaly ősszel a horgászkiállításon nem találkoztam Bakonyi Zsoltival, aki felhívta a figyelmem, hogy nagyobb eséllyel indulok neki e kígyószerű hal megfogásának, ha a Balatonba folyó csatornákban próbálkozok. A tavaszi időszakban amint a Balaton vízhőfoka eléri a 8 fokot, az angolnák csapatokba verődnek, és ösztönüktől vezérelve megkezdik vándorlásukat a Sargasso-tenger irányába. Ezt az időszakot kihasználva a horgászok sok szép példányt foghatnak a csatornákba felúszó halakból.
Az angolnát már több mint 25 éve nem telepítik a Balatonba. Mára már idegenhonos és invazív halfajnak számít. Ikra és ivadék faló mivolta miatt a süllő és más halak nemzedékeiben óriási károkat okozott és a mai napig okoz, valamint a menyhal megritkulását is neki tulajdonítják. Kulináris értéke miatt a part menti kövezések környékén évközben is sokan horgásznak rájuk, de az angolnahorgászok igazi ünnepe a kora tavaszi időszak. Ilyenkor a csatornák partjain tömegesen megjelennek a pecások. A jobbnak vélt helyeken 5-10 méterenként ülnek egymás mellett, mintha csak valami népünnepély lenne. Ilyenkor rengeteg angolna kerül kifogásra, ráadásul ezek a halak Magyarországon leívni sem tudnak, hiszen kizárólag a Sargasso-tengerben szaporodnak, így évről évre egyre kevesebb van belőlük.
Az európai angolna egyébként is kihalófélben van az 1970-es évek óta 98%-al csökkent a népességük. Vándorlásukat megakadályozzák a csatornákra, folyókra épített zsilipek, vízierőművek. Értékes és finom húsa miatt túlhalásszák, valamint a Golfáramlat természetes változása és a környezetszennyezések miatt folyamatosan csökken a populációjuk. Még, ha egyre kevesebb is van belőlük, szerencsére ez a halfajta akár 50 évet is elélhet így a Balatonon és mellékvizein még egy ideig lesz lehetőségünk rájuk horgászni. Zsolti azt tanácsolta, hogy a Nyugati övcsatornát vagy, ahogy a helyiek nevezik, a Mária csatornát válasszam. Még pontosabban a Kéthelyi szennyvíz telep kifolyójának a környékét.
A csatornába folyó tisztított szennyvíz környéke a legfrekventáltabb angolnázó helyek közé tartozik.
Kiérkezésemkor ezen a környéken annyian ültek, hogy túlzás nélkül szinte összeért az emberek válla. Maximum 2-3 órát tölthettem el a horgászok között, amikor úgy döntöttem, hogy a Balcsi irányába leülök kb 500 méterrel alájuk. A sok ember óhatatlanul is hangzavart kelt. A beszédük zaja, a vödrök kinyitása, a kocsi ajtók becsapása vagy a fejlámpák fényei mind olyan tényező, amelyek finoman szólva sem segítik elő a halfogást. Igaz, hogy az angolna alapjában véve elég agresszív és nem túl érzékeny ezekre, de mégiscsak 25 évnél idősebb halakról beszélünk, akik már sok mindent megéltek. Azt gondolnánk a horgászata rém egyszerű feladat, ami részben így is van, de mégis vannak apró technikák, amik alkalmazásával eredményesebbek lehetünk. Minden halfajtára és helyzetre próbálom megtalálni a legjobb megoldást. Logikusan végig gondolom, hogy mi és hogyan történik a víz alatt. Az adott halfaj mikor, és hogyan táplálkozik. Mik a természetes táplálék forrásai, és azok hol találhatóak meg stb... Néha egy jól átgondolt végszerelék, és a hely pontos meghorgászása, de van, hogy egy pontosan végrehajtott etetés visz közelebb a sikerhez.
Angolnára is többféle módszerrel próbálkoztam. Elsőként hallisztes etetőanyaggal és gilisztával etettem, de a Mária csatornában éppen íváshoz készülődő keszegek tömeges jelenléte egyszerűen lehetetlenné tette ezt a horgászatot. Pár dobás után annyi keszeg forgolódott az etetésemen, hogy a szép kort megélt angolnák, talán a veszélyt megszimatolva elkerülték a horgaimat. Fel kellett hagyjak ezzel a módszerrel és hagyományos ólmos megoldáson kezdtem el törni a fejem. Elsőként egy csúszó ólmos folyóvízi hosszúelőkés végszereléket kötöttem, de ez sem hozta meg a várva várt sikert. Éreztem, hogy sokszor lágy iszapból húztam ki mind az etetőkosarat, mind az ólmot is, ezért ezeket tirolifára cseréltem és a csali felkínálásán is változtattam. A gondolatmenetem szerint a fenéken fekvő giliszta a lágy iszapba akár bele is áshatta magát ezért, egy 2 horgos szereléket készítettem.
Az egyik horog maradt alul csúszón kb 40 centiméteres előkehosszal, míg a másik (és ez a lényeg) körülbelül 1 méterrel a tirolifa felé került kb 10 cm-es előkén. A botjaimat bedobás után az égnek állítottam, így elértem azt, hogy a felső horog a fenék felett lebegett dobástávtól függően nagyjából 5-10 centiméterrel. Ez a felsőhorgos módszer hozta meg számomra az áttörést az angolnahorgászatban. Természetesen a csalikat is variáltam, és a legjobban a gilisztafélék, köztük is a harmatgiliszta vált be. Miután minden összeállt, el is kezdtük leforgatni a FEEDERMANIA sorozatom következő epizódját. Próbáltam a legtöbbet kihozni a horgászatból, ezért egy olyan napot, illetve éjszakát választottam, amikor hidegfronti hatás érvényesült. A tervem bevált, a tökéletes szereléknek, a csali választásnak, az időjárás hatásának és a nyugodt helynek is köszönhetően annyi angolnát fogtam, mint még soha ezelőtt. Sötétedés előtt dobtam be a botjaimat és nem sokkal később elindult a henger. Ez a horgászat örök élmény marad. Szinte minden dobásomra kapás jelentkezett. Nagyrészt gyönyörű 1 kg feletti angolnák jöttek, de fogtam a több féle keszeg mellett például kősüllőt, 5 kg feletti nyurgapontyot, és a hab a tortán egy 12-15 kg körüli harcsa megfogása volt.
Éjszakai fotó pár óra horgászat után.
Éjszakai meglepetés. Egy 5 kg körüli nyurgaponty.
Zömében 90 és 110 cm közötti angolnákat fogtam.
A hab a tortán ez a szép harcsa volt.
Az éjszaka folyamán úgy döntöttem, hogy ha meg jön a 20. angolna abbahagyom a horgászatot. Ez a hajnali órákra be is következett. Érdekesség, hogy a kifogott több mint 30 halamból mindössze 2 db jött az alsó horogra. Fotózás és pakolás után a hazafelé útón azon gondolkoztam, hogy mennyit számíthat egy jó ötlet, és hogy milyen fantasztikus élményekbe lehet részünk a vadvízi horgászatok során, ha jókor vagyunk jó helyen és mindent jól csinálunk.
20 db angolna terítékfotója.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotók: Palócz Richárd
