FEEDERMANIA - Etetőanyag és csali tesztek
Egy általunk még nem használt etetőanyagot általában vagy márka hűség vagy reklámok alapján választunk ki. Természetesen sok szempont lehet még, az árától a csomagolás minőségén keresztül a horgászboltos ajánlásáig stb... A Feedermania termékek mielőtt forgalomba kerülnének hosszas teszteléseken mennek keresztül. Ezeket a teszteket én szeretem megmutatni a horgászoknak filmekben és írásokban is, hogy figyelemmel tudják kísérni az aktuális termék fejlődését. A tesztelés például egy etetőanyag estében úgy néz ki, hogy az éppen aktuálisan legjobb mixemet viszem, és szembe állítom vele ugyan ezt a keveréket egy apró változtatással. Fontosnak tartom, hogy a változtatás apró legyen és csak egy irányú, hogy biztosan tudjam minek köszönhető a jobb vagy éppen rosszabb fogás. Az ilyen apró lépések miatt egy teszt időszak nagyon hosszú, minimálisan 1 év, de sokkal több is lehet. A tökéletes végeredmény elérése érdekében a rengeteg áthorgászott óra mellet szükség van még egy olyan horgásztóra is, amely alkalmas a tesztelésre. Számomra a legalkalmasabb hely erre a Maconkai víztározó gáti szakaszának mély vízi része.
A Maconkai víztározó az ország egyik leghalasabb és legtöbb nagytestű pontyának otthont adó vize. A tározó nagy népszerűségnek örvend, rengeteg horgász (legyen az bojlis, feederes, vagy hagyományos) veszi birtokába a partot nap, mint nap. Szinte egy gombostűt sem lehetne leejteni a parton, így majdnem hogy non-stop verseny szituáció alakul ki, ami miatt hatalmas nyomás van a halakon. A sok vízbe lógó zsinór, a rengeteg beszórt etetőanyag és bojli, a folyamatos csobogás (Spomb, parittya, csúzli, kosarak stb..) és a rendszeresen megakasztott halak miatt nem is olyan könnyű itt halat fogni, pláne nem a kapitális egyedekből. Maconkán azonban sok van ezekből az előbb említett kapitális, 10+-os pontyokból, amik nem feltétlenül vannak csak a beszórt elemózsiára utalva. Ha a gátról nézzük, szinte meghorgászhatatlan távolságban, 180 méter körül található a patak medre, amiben megtelepedett az apró vándor kagyló, a nagy pontyok kedvenc csemegéje, illetve az iszap is bőségesen tartalmaz apró élőlényeket, főként szúnyoglárvát. Ha ezt a nagy természetes táplálék forrást és a beszórt rengeteg etetőanyagot összeadjuk, hát bizony lesz mivel versenyre kelnünk, ha eredményesek akarunk itt lenni. Az az etetőanyag és csali, ami ilyenkor is kiemelkedő sikereket hoz, az mindig fogós és eredményes lesz!
Az első teszt nap
Egy szombati napon érkeztem meg a tározó partjára, direkt nem túl korán, reggel 9-kor, hogy elkerüljem a halak hajnali zabálási rohamát. Ez azért volt fontos, mert ilyenkor majdnem mindent megesznek, én viszont arra voltam kíváncsi, hogy a csalijaim még a legétvágytalanabb időszakban is kapásra bírják e, őket. Akkora telt ház fogadott, hogy nem is tudtam volna leülni, ha egy spori fel nem ajánlja, hogy szorít nekem helyet a gát közepén. Cvak Petinek hívják az urat, és mint kiderült maconkai viszonylatban ő egy nagyon eredményes horgász, aki sok szép és nagy pontyot szokott itt fogni. Ő egyébként jó ismerősi viszonyban van a tavalyi itt rendezett Method Feeder OB bajnokával, és ugyan azzal a kaja alappal horgászik, mint amit a bajnok is használt. Nagyon megörültem, amikor ezt megtudtam, ugyanis ez így egy remek alkalom volt arra, hogy a 2018-ban megjelenő egyik etetőanyagom alapmixét tesztelni tudjam egy olyan keverékkel szemben (is), amivel már OB-t nyertek itt. Aznap én az egyik halas alapomat kevertem be több változatban, így az is kiderülhetett, melyik működik a legjobban. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a halliszt, nem a hal élelmiszeripari feldolgozása után megmaradt nyesedékből készül, mint a hallisztek 99%-a hanem a hal teljes egészéből, emiatt ez minőségben sokkal magasabb kategóriát képvisel, magasabb tápértékkel és kellemesebb halas illattal rendelkezik.
Peti 4:30 körül kezdett el horgászni és nem is tétlenkedett fogta a halakat sorra, amíg én kipakoltam, az idő alatt is fogott két gyönyörű pontyot. Felszereltem az egyik botomat, felcsaliztam és bedobtam. Amíg a másik botot raktam össze, a már bent lévő botomon szinte rögtön kapás jelentkezett egy 8 kilós ponty személyében.
Erőtől duzzadó nyurgaponty
Ha már a felszerelést említettem, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Serie Walter World Champion II Carp feedereket használtam 420-as hosszban, ami egy kifejezettem gerinces, de iszonyatosan karcsú bot, amivel hatalmasakat és pontosan lehet dobni, de mégis olyan remek karakterisztikája van, ami a fárasztási értékből sem von le semmit. Nagyon szeretek ezekkel a botokkal horgászni, ha távolra kell dobni, szinte csak ezeket veszem kézbe. A botokra Shimano Bullseye orsó került, 20-as monofil zsinórral a dobon, amibe 23-as Power Pro fonott zsinórt kötöttem dobóelőkének. 60 grammos method kosarakat használtam 15-ös fonott előkezsinórral és 8-as kerek öblű horgokkal.
Bedobtam a második botomat is és az első hal után további három nagy pontyot zsákmányoltam, míg Peti botjai a hajnali kapás dömping után csendben vártak. Érdekesség, hogy Petinek csak a jobb oldali botján volt kapása előzőleg, így megkértem, hogy a bal oldalira legyen már olyan kedves, tegyen az én halas etetőanyagomból, hogy megnézzük, nála működik-e. Azt mondta, hogy persze nagyon szívesen segít a tesztelésben. Bedobás után nem telt el öt perc és már görbült is a bal oldali botjának a spicce, aminek az eredménye egy 10 kg feletti ponty lett. A következő bedobása után 15 perccel egy meseszép, 9 kg körüli koi pontyot fogott, szintén a halas kajával. Ezen a két fogáson felbuzdulva megkértem, hogy ha neki nem probléma, hogy tegyen a másik kosarába a másik keverékemből, és segítsen tesztelni, mert 4 bottal többre jutunk, mint 2-vel. Örömmel segített, és immár mindkét kosarába a tesztelés alatt álló halas etetőanyagom egy-egy verziója került.
Ennek a közös tesztnek az lett az eredménye, hogy Petivel felváltva fogtuk a szebbnél szebb pontyokat, mindketten 10 db felett fogtunk nagytestű halból, köztük több tíz kiló feletti egyedet is. Nap közben volt olyanra is példa, hogy Peti visszatette a saját etetőanyagát a kosárba, de 45 percet várva sem volt kapása. Ezután vissza tette az enyémet és ismét elhúzta egy ponty. Ugyan ezt este is megismételte, és szintén ugyan az az eredmény született. Összegzésképpen nap végére Petivel fejenként több halat fogtunk, mint a gáton horgászó összes horgász. Levontuk a konklúziót, miszerint a Peti etetőanyaga is nagyon jól működik, hisz az eredmények magukért beszélnek, de amikor a halak igazán finnyássá válnak a nap folyamán, akkor már gyengébben muzsikál, míg az általam hozott halas kaja ekkor is nagyon jól adja a halat. A nap végén, mind a jobb oldalamon elhelyezkedő szlovák szomszédaim, mind a baloldalamon elhelyezkedő magyar bojlis horgászok is odajöttek és kértek a maradék etetőanyagomból, mert számukra is nagyon meggyőző volt, ami történt.
A csalik ezen a napon, és az összes többi tesztnapon is szintén a jövő évben megjelenő Wafters-ek voltak. Az én általam használt Wafters csalik olyan kikönnyített tésztából készülnek, amelyek a fenékről még nem emelkednek el, de mégis szinte súlytalanok, így könnyen felszippanthatóak. Az intenzíven horgászott vizekben ezeknek a típusú csaliknak a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. A lebegő pop-up csalik hihetetlen eredményesek mind addig, amíg több alkalommal horogra nem kerül ugyanaz a hal egy a pár centire a fenéken ágaskodó finom falattól. A kellemetlen szúrós tapasztalatot megjegyzi a hal és egyszerűen, felismeri a veszélyt. Számtalan víz alatti felvétel is bebizonyítja, hogy az etetésen sokszor a pontyok körbeeszik a lebegő csalit, és azt érintetlenül ott hagyják. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne használjunk lebegő csalit, mert a kosár környékére tévedő gyanútlan halakra és a kisebb halak megfogására is hihetetlen fegyver, de a rutinos öreg rókákra az elkönnyített fenéken fekvő wafters csalik nyújtják a tökéletes megoldást.
A Feedermania csalik színe és ízesítése a már megszokott magas minőséget képviseli. Maconkán a BCN fantázianevűt használtam, ami egy magas minőségű apró rák kivonatával készül, telis-tele természetes attraktorokkal és aminokkal, amiket imádnak a nagytestű pontyok.
A második teszt nap
A második alkalommal ismét Cvak Petivel horgásztunk, azonban most a halas alapmixem mellé hoztam egy húslisztes etetőanyagomat is, amelynek egy változatát már a Vadkan tavi filmemben is láthattak a nézők.
A "MAD MIX" és a "PURE FISH" etetőanyag is használható egyaránt bordás és method kosárba is.
Délelőtt 11-kor értem ki és most a gáti szakasz első, mélyebb részén ültünk le. Ezen a részen is 60 grammos method kosárral kezdtem horgászni, de rövidesen rá kellett jönnöm, hogy itt nem ez a jó megoldás, mert a kitekeréskor ragadósan, nyúlósan elinduló kosár egyértelműen jelezte, hogy bele süllyedt az iszapba. A szél és a 100 méter feletti dobások miatt a könnyebb method kosarak nem jöhettek számításba, ezért váltottam egy 30 g-os három ágú bordás kosárra. Nagyon fontos, hogy figyeljünk a mederfenék jeleire, mert hiába akár a legjobb kaja és csali is, ha azt az iszap eltakarja a halak elől. Bordáskosárból, egy saját fejlesztésű fix verziót használtam, amely még tesztelés alatt áll. Az előkét olyan hosszúra kötöttem, hogy a kosáron ne lógjon túl és így ne csavarodhasson rá repülés közben. A horgot nem nyomtam bele az etetőanyagba, hogy becsobbanás után akár azonnal számíthassak kapásra. Hihetetlenül jól sikerült ez a horgászat is, ugyanis Petivel csak 10 kg feletti pontyokat fogtunk, köztük 17-18 kilogrammos példányokat is, ami bizony igazán jó előjel az újdonságokra nézve. A nap végén jól látszott, hogy mindkét etetőanyag szinte fej-fej mellett adta a halat és mindkettő brutálisan ízlett az öreg pontyoknak, akik szívesen szívogatták a BCN Wafters-el együtt. Annyira megtetszett ez a két horgászat, hogy eldöntöttem, forgatok itt egy filmet, hogy bemutathassam miként is zajlik az etetőanyagok tesztelése.
Ezt a magas hátú tőpontyot a megakasztás helyétől kb 100 méterre sikerült megszákolnom. Hihetetlen erő volt benne.
A harmadik tesztnap
Eltérően az eddigiektől korán reggel érkeztünk Maconkára. Kissé ködös időben nyár ellenére igazán hideg, mindössze 8 fokos levegő hőmérséklet fogadott. Mind két megtöltött etetőkosaramat 100 méter körüli távolságba dobtam be. Erre a napra is a halas és a halas-húsos keverék két fajtáját vittem magammal, ezeket teszteltem tovább. Amíg a nap fel nem bukkant és át nem melegítette a hegyek ölelésében fekvő tározót, a halak nem voltak étvágyuknál, azonban ahogy a hőmérséklet kúszott felfelé, úgy nőtt a kapások és a kifogott kapitális pontyok száma is. Nap végére 18 darab hallat fogtam köztük néhány öreg harcost is. Ráncos testük, méretükhöz képest nagy fejük, és hatalmas lógó pocakjuk egyértelműen árulkodik a korukról. Ezek a “régi motorosok” a legjobb tesztalanyok, hiszen annyi mindent átéltek már itt Maconkán. Az idők folyamán találkoztak kis és nagy horgokkal, rafinált végszerelékekkel, és finomabbnál finomabb falatokkal. Mégis a keverékeimmel és a wafters-ekkel sikerült az ő gyanakvásukat is elaltatni.
Öreg ráncos Maconkai pontyok. Őket nagyon nehéz horogra csalni, sok mindent megéltek már.
A nap folyamán szembetűnő volt, hogy a halas etetőanyagot nagyon szerették a nagyméretű keszegek is, és sokszor rajtavesztek, addig a húsosabb keveréket “nem bántották”.
Erről a horgászatról készült filmet a Feedermania műsorán láthatják majd a nézők a F&H csatornán.
A negyedik tesztnap
Pár nap múlva ismét visszatértem Maconkára, de most nem az addig nyerő gátra, hanem a nyári kikötőben foglaltam helyet. Igazán beállt, hidegfront utáni időjárás fogadott, ami talán a legrosszabb időszak a ponty horgászatban, de hát ez az igazi kihívás, ilyenkor kell bizonyítania a kajáknak.
Ezen a napon ismét két húsliszt alapanyagú mixet versenyeztettem meg egymással, a különbséget a bennük rejlő halliszt adta. Nagyon étvágyuknál voltak a koi pontyok, ugyanis hét darabot is sikerült fognom. A színes pontyok mellett azért átlagos társaikból is fogtam jó néhányat, köztük egy tíz pluszost is, amiből a halőr elmondása alapján, aznap az egész tavon mindössze 1 db-ot tudtak fogni a horgászok. Egy szó, mint száz a negyedik teszt is fantasztikusan sikerült. Előrébb jutottam az etetőanyagom tesztelésében, hiszen az erőteljesebb aromájú hal lisztel jobb összhangban volt a markáns húsliszt szag, és sokkal több halat adott, mint visszafogottabb illatú társa.
Eddigi tesztek alatt feederbotjaimmal minden alkalommal kiemelkedően fogtam a nagytestű pontyokat. Legtöbb esetben olyan rossz körülmények között, amikor a tavon alig fogtak értékelhető halat. Köszönhető ez a csalik és etetőanyagokon kívül a felszerelésemnek is, hiszen sokszor a 120-130 méteres táv adta a halakat, amelyet gond nélkül dobtam meg a 420-as Serie Walter World Champion botokkal. Az etetőanyag nevek már megvannak: a „MAD MIX” egy őrült keverék, amely tartalmaz: hallisztet, vérlisztet, húslisztet és májlisztet is ezáltal rendkívül markáns szagú, valamint a „PURE FISH” amely egy nagyon minőségi tiszta aromájú hallisztes etetőanyag. Azonban a tesztelések és fejlesztések nem állnak meg. Remélem, hosszú napos ősznek nézünk elébe, mert az etetőanyagoknak és csaliknak tavaszig még sok más vízen különböző szituációkban kell bizonyítaniuk, most hétvégén például a Barina horgásztavon.
