Busa horgászat a Dunán - FEEDERMANIA
FILM PREMIER: 2019.12.16 20:00 Fishing and Hunting TV
Évek óta tervezgettem, egy számomra különleges horgászatot.A Duna Kínai jövevény lakóit a busákat szerettem volna szabályos módszerrelhorogvégre keríteni. Idén augusztus elején elérkezettnek láttam az időt, hogy üldözőbevegyem őket, de előtte, hogy sikeresek legyenek a horgászataim, a viszonylagszűk ismereteimet bővítenem kellett. Amit csak lehetett, mindent meg akartamtudni erről a halfajtáról.
A Tiszán és a környékbeli tavakban sokszor horgásztam máreredményesen rájuk. Legkönnyebben úgy tudtam becsapni őket, hogy ha egy vízköztlebegő aprószemcsés etetőanyaggal plankton felhőt imitáltam, és ebben kínáltamfel a horgomat. A busa véletlenszerűen szívta be a horgot, miközben a számáratáplálékot jelentő áll planktonokat szívogatta. Eddig megelégedtem azzal, hogy legtöbbszörsikerrel jártam, de most megpróbáltam egy új szintre emelni a horgászatomat.Azért, hogy eredményesebb lehessek, elkezdtem tanulmányokat olvasni az életévelés a táplálkozásával kapcsolatban. Azt tudtam, hogy planktonokat fogyaszt, de ahhoz,hogy ezt a plankton felhőt a legtökéletesebben tudjam utánozni tudnom kellett,hogy valójában mi is az a plankton? A wikipédián hamar megtaláltam a választ: „Aplankton vízben lebegő parányi élőlények életközössége. Növényi és állati, egy-és többsejtű szervezetek egyaránt találhatók benne. Közös jellemzőjük, hogynem, vagy csak korlátozott mértékben képesek aktív helyváltoztatásra, mozgásukdöntően az áramlatok függvénye.” Számomra ebből a leglényegesebb információ azvolt, hogy vannak benne állati és növényi szervezetek is. A Busának kétfajtáját különböztetjük meg, a fehér és a pettyes busát. A két haltáplálkozásában van egy kis különbség. Míg a fehér busa kizárólag növényiplanktonokkal, táplálkozik, addig a pettyes busa a fejlettebb szűrőszervéveltudja hasznosítani a növényi(fitoplankton) és állati(zooplankton) planktonokatis. Talán pont ennek köszönhetően a kétfajta közül a pettyes busa gyorsabban ésnagyobbra is nő. Az utóbbi időben megjelentek az úgynevezett hybrid egyedek is,amelyek a kétfajta összeívásából jöttek létre. Ezek legtöbbszőr a fehérbusárahasonlítanak halvány foltokkal a testükön. A pettyes és fehér busa megkülönböztetéseviszonylag egyszerű. A pettyes busa teste sötét foltokkal tarkított, míg afehér busa ezüstös színű. A legjelentősebb különbség azonban nem ez, hanem hogya pettyes feje és szája arányaiban sokkal nagyobb, mint a fehéré.
A mostani horgászatomat mindenképpen az élő Dunán akartamkezdeni. Elsőként a Tassi részre esett a választásom. A Ráckevei Dunaágplanktondús vize ahogy belefolyik a Dunába és ott elkeveredik étkezésrecsábítja a környék Busáit. Azonban az időpont választásom nem volt alegszerencsésebb, mert a nagy Duna vízszintje olyan alacsony volt, hogy azRSD-be nem engedtek bele vizet, ezáltal a Tassi zsilipnél sem folyt ki semmi. Azott ólálkodó busákból a reggeli órákban azért így is el lehetett csípni párdarabot. Fenekező methodkosaras felszereléssel egyik nap 2 db, míg következőnap 1 db fehér busát sikerült fognom. 9, 7 és 8 kg súlyúak voltak. Ahajszálelőkés fix végszerelékemen, egy pici hungarocell golyót lebegtettem fel,kb 6 cm magasra a fenéktől. A 10 cm hosszú előkémet pedig egy kis ólómmal súlyoztamle.
A horgászataim alatt kizárólag 6-10 kg körüli fehérbusákatláttam forgolódni ezért benéztem a Tassi V-ös vízre, ahol ugyancsak hasonlóméretű és fajtájú halak voltak. Úgy döntöttem, hogy új helyek után kutatok,mert én leginkább nagy pettyes busákat szerettem volna fogni. Több lehetőség ismegfordult a fejemben, de végül a Pilismaróti öböl mellett döntöttem.
Ahelyszínre érkezés után konzultáltam a halőrrel, aki több helyet is ajánlott. Mégcsak beszélgettünk a parton, de én már fél szemmel a vizet kémleltem, és közbenjónéhány busára utaló jelet is észrevettem. Boldogan és kissé megnyugodvacsodáltam a hatalmas halak által keltett örvényeket és néha fel-fel bukkanófarok és hátúszójukat. 10-20 kilogrammos pettyes busák őrjáratoztak a kikötöttuszályok körül. Zsigának a halőrnek mondtam, hogy ne is menjünk másik helyetnézni, mert én pontosan ezek miatt a halak miatt jöttem a Pilismaróti öbölbe,belőlük szeretnék fogni párat. Nagyon boldog voltam, hogy rájuk leltünk, márcsak ki kellett találnom, hogyan is fogom becsapni őket. Leegyszerűsítve szabályosmódszerrel kétféle képpen lehet megfogni a busákat. Az általunk készítettplanktonfelhőbe vagy alulról lebegtetjük felfelé a csalit, mint amit én iscsináltam Tasson, vagy vízfelszínről lógatjuk le például egy úszó segítségével.Az eddigi tapasztalataimat és mások Dunai fogásait alapul véve arra akövetkeztetésre jutottam, hogy a fehér busákat vízközt és fenéken is meg lehetfogni. A pettyes busa viszont a nap jó részében vízfelszín közelébentartózkodik és nehéz leetetni a fenékre. Ezért a vízközti horgászat mellettdöntöttem, és ehhez készítettem el a szerelékemet. Arra törekedtem, hogy minélkevésbé legyen feltűnő a víz alatt. Keveset lássanak belőle a halak, emiatt fluorocarbonzsinórokat és átlátszó buborékúszót használtam. A felszínen volt abuborékúszóm, ami alatt kb. 50 centivel, egy alig látható, szinte víztisztaműanyag kosár volt 2 horoggal. Egy Drennan csontikosarat alakítottam át „busakosárrá” levettem róla az ólmot, és fúrtam rá pluszba jó pár lyukat. Avízmélység pontos kimérése után a kosár aljába kötöttem egy fluorocarbon zsinórt,amelynek a másik végébe egy 80 grammos ólom került, így lefixáltam a fenékhez aszereléket, hogy szél esetén is egyhelyben maradjon. A kosárba folyamatosanfelhőző massza került sűrített tejből, tejporból, ledarált vízibolhából ésfluoporból elkészítve. Első alkalommal csak pár órát pecáztam, meg akartamnézni, hogy egyáltalán működik e a kitalált szerelékem. Csónakkal mentem be azuszályok mellé és körülbelül 20 méterre horgonyoztam le tőlük. A folyékonyrakevert etetőanyagot kézzel etettem be, így létrehozva egy áll plankton felhőt.Hamarosan meg is jelentek rajta a busák, amiket egyre közelebb és közelebbtudtam etetni magamhoz, így jól láthattam, hogy messze elkerülték a kiskosaramat és a mellette logó két horgomat is. Nem volt félelem érzetük ezekneka halaknak velem szemben és azt gondolom, hogy a kosárral szemben sem.Egyszerűen túl nagy táplálék volt számukra. A belőle kiáramló felhőt pedig kisebbtávolságból szívogatták. Valószínűleg csak idő kérdése lett volna, hogyvalamelyikük véletlen beszívja a horgomat, de éreztem, hogy az adott helyzetheztudok jobb szereléket is készíteni.
Míg Tasson a partról, addig a Pilismaróti öbölben csónakból horgásztam.
Leegyszerűsítve az új szerelékem úgy nézett ki, hogy a víztetején maradt a buborék úszó, ami alá fluorocarbon előkén 50 és 90 centitávolságra 2 horog került. Amennyiben valaki el szeretné készíteni, kicsitpontosabban: a vízfelszínen egy fox Bolt Bubble tipusú buborék úszót használtamL-es méretben. A 2 db 4-es méretű Korda Choddy horgomat 50-es fluorocarbonzsinórból D-rig szerelékként kötöttem meg. Egyiket lelógattam 90 centire, míg amásikat Chod Bead kit felhasználásával oldalelőkén kínáltam fel maximum 50 centimétermélyen a vízfelszín alatt. Ez a chod szerelék és a merev fluorocarbon zsinórsegített abban, hogy oldal irányba is mereven álljon az előkém és ezáltal nebogozódjon össze. A D-rig karikájába pedig egy csalizó szilikon gumi került,amire felfűztem a kisméretű hungarocell golyókat. Ezek nem emelték meg ahorgokat, csak kikönnyítették, hogy rászíváskor könnyebben a busa szájábakerüljenek. A fluorocarbon előkétmeghajlítottam a horog felett félkörív alakúra, hogy miután a busa szájábakerül és az elindul vele, a buborékúszó ellenállását kihasználva forduljon fela felső szájba. Ugyanazon az elven készítettem el, mint a fix rendszerű bojlisvégszerelékeket. Azzal a különbséggel, hogy ott a földről felszívott horgot azólom súlya az előke kifeszülésekor az alsó álkapocsba fordítja. Az énszerelékemnél pedig a buborék úszó felhajtó ereje felfelé fordítja a hal felsőszájába. A nagy felhajtó erejű úszó miatt könnyen megkülönböztethetőek voltak abele úszások és az igazi kapások. Amikor teljesen elmerült az úszó, biztoslehettem benne, hogy a hal szájában van a horog. Ezzel elértem azt, hogy 9kapásból 9 halat fogtam meg és mindet tökéletes felső szájas akadással.Ráadásul az úszó felhajtó ereje azt is megakadályozta, hogy miután beszívta ahorgot a busa azt ki tudja rázni vagy fújni. Több alkalommal láttam is, hogy azúszó elmerülése után rázták jobbra balra a fejüket, de a horog mindannyiszor aszájukban maradt.
A vízközti horgászathoz készített végszerelékem, és alkotóelemei.
A Manta Evo XT 390 xh jól állta a sarat a brutálisan erős halak ellen.
Ezek után az uszályok mellett egy szélvédett helyetválasztottam, hogy ne vigye el gyorsan az áramló víz a beetetett etetőanyagot.A felhős etetésre hamar oda állt 2-3 pettyes busa. Az egyik elé odahúztam afelhőbe a szerelékem és vártam. Maximum két perc telhetett el, amikor is a buborékúszó szépen lassan, de határozottan alámerült. Rátekertem az orsóra, hogyfelszedjem a laza zsinórt és bevágtam keményen, hogy a száját biztosan átüsse avastaghúsú horog. A bevágás után felém indult el viszonylag lassan, de egyikpillanatról a másikra brutális erővel és gyorsasággal szaladt ki a nyílt vízfelé az orsoról lehúzva vagy 80 méter zsinórt. A Manta Evo XT feederem közbe atérdeim közé szorítottam míg felemeltem a csónak horgonyát. Közel egy órásküzdelmes fárasztás végén egy 17,2 kg-os erőtől duzzadó pettyes busáttarthattam a kezeimben.
Örömmel konstatáltam, hogy a szerelékem és az etetés isműködött. Alig bírtam kivárni a következő napot. Otthon előre elkészítettem kétfelszerelést és dél körül, már ismét a vízen voltam. Nem horgásztam sokat, csakpár órát, de a rövid idő ellenére is sikerült 3 pettyes busát akasztanom. Alegkisebb 15 kg körüli volt, míg a legnagyobb 19,2 kg-ot nyomott.
Legnagyobb pettyes busám 19,2 kg volt.
Annyiraélveztem ezt a fajta horgászatot, hogy következő nap már a családi nyaralásrakellett volna készülnöm, de én mégis kiszaladtam egy utolsó pecára. Nem bántammeg, mert ismét 3 pettyes busát fogtam, és ráadásképpen a végére még két fehérbusa is horogra akadt.
Ez alatt a pár nap alatt nagyon sokat tanultam a busáktáplálkozásáról. Sokat jelentett, hogy nagyon közel tudtam magamhoz etetni őket,és a saját szememmel láthattam, hogyan viselkednek táplálkozás közben. Érdekestapasztalat volt, hogy ha látták a csalit akkor azt egyáltalán nem akartákbeszívni, mert nem tartották tápláléknak. A fehér busa sokkal könnyebbenészrevette a hungarocell golyót. Valószínűleg jobb a látása. Előfordult, hogykb 20 db szívogatott a csali mellett, de hiába volt pár centire a fejüktől,kényesen ügyeltek rá, hogy véletlen se kerüljön a szájukba. Nem gondolom, hogyazért mert, túl okos halak, hanem egyszerűen azért, mert számukra túl nagy volta csali, és ezáltal nem jelentett táplálékot nekik. Érdekes volt azt is látni,hogy a szívó erejük mennyire kicsi. A kikönnyített horog csak akkor került aszájüregükbe, ha maximum 1-2 centire volt a fejük előtt. Folyamatosan tátognakés ezáltal szűrik a vizet, de egyszerre csak nagyon kis mennyiséget szívnak be.A pettyes busa szája hatalmas. A szívó ereje is nagyobb. A látása valószínűlegrosszabb. Legalább is én ezzel magyarázom, hogy ugyanazt a hungarocell golyót jóvalhamarabb beszívták, mint a fehérek. Sok mindennel próbálkoztam. például: avízben nagy zöld felhőt képező fluo termékekkel is. Ezek nem igazán váltak be.Valószínűleg egy-két szívás után megérezték, hogy nincs tápanyagtartalma ésotthagyták a felhőt. Ami viszont bevált az a tej, a tejpor és sűrített tej,valamint a pettyes busa étrendjéhez igazodva daráltam le apró rákokat és vízibolhákatis, amiket az etetőanyaghoz raktam, hogy állati eredetű planktonokat isimitáljak. A pettyes busa horgászatát azt gondolom, hogy szinte tökéletesresikerült fejlesztenem, viszont, ha a közel jövőben etetőkosaras módszerrel fogokfehér busára horgászni, akkor a most szerzett tapasztalataim alapján biztos,hogy kisebb csalit fogok felrakni. A busák horgászata számomra egy fantasztikusélmény volt. Akinek van kedve hozzá az próbálja ki, mert biztos, hogy sok szépélménnyel fog gazdagodni.
Írta: Jankovich Krisztián
Fotó: Palócz Richárd
