Belvárosi márna horgászat - FEEDERMANIA

Minden évben ahogy beköszönt az ősz számomra elérkezik a márnahorgászat ideje. Amikor a fák lombkoronái színesbe borulnak a márnák elkezdenek élelem után kutatni és tartalékot halmoznak fel a hideg téli hónapokra. A horgászatuk ebben az időszakban a legeredményesebb, mert csapatokba verődnek és előszeretettel járják a partszéli zónákat.

Ezekre a gyönyörű torpedó formájú halakra a Dunán szeretek leginkább pecázni. A Budapesti rész belvárosi szakasza a kedvencem, mert egyrészt nagy kihívást jelent a meghorgászása, másrészt a vízbe jutó táplálékbőségnek köszönhetően szép nagy vaskos márnák lakják. A nagy hajóforgalom és az akadóktól, kövektől, drótkötelektől tarkított meder rendkívül nehézkessé teszi az ittani pecát, de ennek a helynek pont ez a szépsége. Az innen kifogott halak számomra a legértékesebbek. Már évek óta kinéztem a pesti oldalon a Lánchíd és az Erzsébethíd közötti részt. Itt összesen csak két hely volt, ami horgászatra alkalmas, de az idők folyamán ez már csak egyre korlátozódott, mert beraktak egy újabb pontont, hogy a gombamód szaporodó hajók ki tudjanak kötni valahova. Úgy döntöttem, hogy végre kipróbálom ezt a maradék egy helyet, mert éreztem, hogy ha valahol akkor ezen a részen kell nagy márnának lennie. Az elméletem szerint az öregebb példányok szinte az egész életüket a számukra biztonságot nyújtó mederben a parttól távolabb élik le. Ez alól kivételt nyújt a tél előtti időszak, amikor is a tartalék felhalmozás miatt óvatlanabbá válnak és kilátogatnak a partközeli táplálékdús helyekre is. A belvárosi részen a nagy sodrás és a szelektálás miatt általában ólómmal és nagy sajt kocka csalival szoktam horgászni. Erről a módszerről már több filmem is készült a FEEDERMANIA című sorozatomban, amelyeket a Fishing and Hunting televízió műsorán láthattak a kedves nézők. Most viszont úgy döntöttem, hogy a másik márnázó technikámat alkalmazom. 240 grammos nagy karmokkal rendelkező etetőkosarat használtam, amelybe FEEDERMANIA River Cheese etetőanyagot és rengeteg csontit töltöttem bedobás előtt.

Hosszú karmokkal ellátott 240 grammos kosarat használtam, hogy biztosan megálljon az erős sodrásban, amelyet csontival dúsított River Cheese etetőanyaggal töltöttem meg.

A nehéz körülmények miatt a felszerelésemet brutálisan erősre állítottam össze. A 390 centiméter hosszú Manta Evo XT extraheavy botjaimra Shimano Bullseye orsókat szereltem, amelyek dobjait 28-as power pro főzsinórral töltöttem meg. A horgászat elején a horogelőkém a keszegekre is számítva, még 19-es fonott volt, de az első márna elvesztése után azt is kicseréltem 28-as Power pro-ra. A 6-os méretű vastaghúsú horogra minden bedobás előtt 6 szem fehér csonti került. Beállítottam a megfelelő távolságot, ahol a 240 grammos nagy karmos kosár még biztonsággal megállt.

Körülbelül 35 méternél akasztottam ki a klipszbe a zsinórt, amelyet utána a parton felállított két jelölő karó között pontosan ki is mértem, hogy bármikor vissza tudjak találni az etetett helyre.

A pontos horgászat érdekében a távolságot két ehhez használatos pálca között mértem ki.

A horgászatot kora délután kezdtem el. Körülbelül 4 órát akartam világosban pecázni és 4 órát a sötétedés beállta után. Mivel még soha nem voltam ezen a helyen, ezért nagyon kiváncsi voltam mi lesz a különbség a két napszak között. A horgászat elején kellett idő ahhoz, hogy az 5 percenkénti ütemű dobásokkal a nehéz szemcsés etetőanyagból és csontiból megfelelő mennyiség gyűljön össze a fenéken ahhoz, hogy odacsalj a halakat. Körülbelül fél óra elteltével érkezett meg az első kapás, de onnantól beindult a verkli. Két bottal szerettem volna horgászni, de a legritkább esetben sikerült mindkettőt bedobnom egyszerre, mert míg az egyik a parton volt a másikon szinte mindig kapás jelentkezett. A nappali időszakban 10 márnát sikerült fognom köztük néhány igazán szép 3kg feletti példányt is, és kb 10 db kisebb keszeget.

A sötétség beállta után nem sok időm volt gyönyörködni a város fényeben, mert a botok spicceire felkerült világítópatronok folyamatosan kapást jeleztek. Olyan élménybe volt részem, amilyenben talán már soha nem is lesz. Összesen 23 db márnát fogtam, de nem a darabszám miatt fogok emlékezni erre az estére.

Éppen egy szép nagy példányt engedtem vissza, amikor is arra lettem figyelmes, hogy a botom hírtelen elemi erővel előre rántotta „valaki”, de szerencsémre az orsó felkapókarja a bele akadt a bottartófejbe így még mielőtt repült volna még időben sikerült elkapnom. Gyorsan kiakasztottam a klipszből a zsinórt, hogy el ne szakítsa a hal, és amilyen erősen csak tudtam elkezdtem felfelé pumpálni titokzatos ellenfelem. Többször ráhúzott a nagyon keményre állított fékre, de a brutális fárasztásnak és az erős szereléknek köszönhetően sikerült elemelnem a fenéktől. Minden egyes pumpálásnál éreztem a hal súlyát, és a fárasztás közben végig azt hajtogattam ez operatőrnek, hogy ez nagyon nagy hal lesz. Amikor a part közelébe ért és megláttam nem hittem a szememnek, mert ekkora márnát még soha nem láttam. A nagy méretű merítőfej ellenére is úgy kellett beleforgatnom, belehajtogatnom a halat. Még ki sem vettem a vízből, de már mondtam, hogy meg van az új egyéni rekordom. Kifektettük a matracra és csak néztük Ricsivel az operatőrrel és nem akartuk elhinni, hogy pont filmezés közben sikerült egy ekkora halat fognom. Nem akartam megtippelni a súlyát, inkább egyből megmértem. A mérleg kitárazása után a hal nettó súlyára pontosan 7000 grammot mutatott.

Ez a pontosan 7 kg-os márna életem eddigi legértékesebb fogása. A 8,1 kg-os magyar rekordot 26 évvel ezelőtt fogták, de 7 kg felettit is több mint 10 éve nem jelentettek be a rekordlistára.

Nem tudom leírni, hogy ez mekkora boldogság volt számomra. Egy hatalmas álmom teljesült. Évek óta szerettem volna egy 6 kg feletti márnát fognom, erre nem, hogy 6, de egy 7 kilogrammossal ajándékozott meg szeretett folyóm a Duna. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez életem eddigi legértékesebb hala. Többet jelent számomra, mint mondjuk egy 40 kg feletti ponty vagy egy 100 kg feletti harcsa kifogása. Ráadásul azt gondolom, hogy jóval kevesebb is él belőle, mint az előbb említett halakból. A magyar rekordot, amely 8,1 kg 26 évvel ezelőtt fogták, de 7 kg feletti márna is több mint 10 éve lett utoljára beküldve a rekordlistára. Ebben az évben sikerült megdöntenem a compó és busa rekordom is, de ez a márna volt a csúcs. Ez mindent felülmúlt számomra, és mint sokszor máskor is, megint az új hely varázsa hozta meg a sikert. Sokan kérdezgetik tőlem, hogy hova menjenek a Dunára horgászni. Szívesen szoktam tanácsokat adni, de azt gondolom, hogy a legnagyobb élményt az nyújtja, ha a magunk által kiválasztott helyen sikerül halakat fognunk. Ne féljünk az ismeretlentől. A helynél sokkal fontosabb a technika. Nyílván vannak jobb és rosszabb részei is a Dunának, de az etetőkosaras módszert tökéletesen alkalmazva szinte mindenhol eredményesek lehetünk. Akik szeretnék kipróbálni ezt a technikát azok figyelmébe ajánlom a Youtube csatornámat, ahol több régebbi folyóvízi filmemben is elmagyarázom, hogyan is működik pontosan ez az etetőkosaras módszer. Nekem ez az egyik kedvenc horgászatom, és szerintem önök sem fognak csalódni benne.

Írta: Jankovich Krisztián

Fotó: Palócz Richárd