A varázslatos method, és a Király pontyok

Magyarországon sok olyan horgásztó található, amelyekben szép számban élnek termetesebb pontyok. Ezeket a helyeket nagyrészt bojlis horgászok látogatják, akik leginkább nagyobb méretű pelletekkel, bojlikkal csaliznak és etetnek. Néha azonban etetéshez használnak kis, akár 6 mm körüli pelleteket is, de ezekkel a döntő többségük egyáltalán nem csalizik. Ezáltal a halaknak az apró csalikkal szemben rossz tapasztalatuk vagy egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés. Mivel sokszor megfogták már ezeket a halakat és visszaengedték ezért egyre gyanakvóbbá váltak nem csak a csalikkal szemben, de a jól látható végszerelékekkel szemben is.

A jól ismert videómegosztó portálon sok olyan víz alatti felvétel található, amelyek nagyon tanulságosak. Például: Eszegetnek a pontyok, beszívják a profi horgászok által készített végszerelékeket, és kifújják többször is úgy, hogy azok horgain felakadnának, ezután úgy távoznak, hogy mindent felfalnak kizárólag, csak a horgon felkínált csali marad a helyszínen.  Ami számomra viszont a legtanulságosabb, hogy sokszor úgy körüleszik a végszereléken felkínált csalit, hogy hozzá sem nyúlnak. Amint az előke közelébe érnek, mintha tű szórná meg őket olyan ijedtséggel eliszkolnak a helyszínről. Egyértelmű, hogy, 30-40 cm távolságról kizárólag a látásukkal érzékelhettek valami riasztót. Ahogy a látóterükbe került valami, ami nem a fenékre illik, és máskor már a vesztüket okozta, egy fárasztás és visszaengedés erejéig azonnal tovaúsznak. Kiismerték már a vastag műanyag gubanc gátló csöveket, és minden más egyéb olyan alkatrészt, ami egyébként nem alkotja a fenék részét. Ezért én ezeken az aktívan horgászott, nagy nyomás alatt levő helyeken, legalkalmasabbnak a töltögető szerszámmal ellátott lapos method kosarakat tartom.

Minden egyes plusz alkatrész, vezetőszár, kwik change adapter stb… a tiszta vizeken csak ronthatja az esélyeinket, hogy megfogjuk az áhított óriást, hiszen valljuk be, azért mindannyian szeretnénk hatalmas pontyokat fogni. Az öreg harcosok pedig rendkívül tapasztaltak és rafináltak e legtöbb esetben, és minden cselt be kell vetnünk, hogy egy fotó erejéig partra terelhessük őket. A töltögető szerszámmal ellátott lapos method nagy előnye abban rejlik, hogy egyszerre csak pont annyi etetőanyagot juttatunk be, amely szétoldódása után elterül a kosarunkat teljesen eltüntetve, és a ponty egy szippantással szinte az egészet fel tudja szívni. Amennyiben kikönnyített csalit használunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezzel az egy szippantással a horgunk a hal szájába kerül. Azonban ha zavaros, koszos vízben horgászunk ahol rossz az átláthatóság, nem feltétlen lesz kevesebb kapásunk, ha van egy két dobást vagy előkecserét elősegítő alkatrész beépítve a végszerelékünkbe. Nyilván valóan, nem valószínű, hogy látja ezeket a segédeszközöket a hal, de egy biztos az egy szippantásnyi etetőanyag miatt, ezeken a helyeken is az ellendarabbal ellátott töltögető szerszámos method a legeredményesebb. A lapos method kosár jelen pillanatban a kereső horgászat legnagyobb fegyvere, viszont szeretném megemlíteni, hogy, ha egy etetésre horgászunk, és sok ponty falatozik rajta, akkor érdemes a három ágú bordáskosarat használni. A három ágú bordáskosárral nagy mennyiségű etetőanyagot tudunk bejuttatni, az etetésre, és ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a halak folyamatosan találjanak finom falatokat és ne menjenek el. Tehát mindkét etetőkosárnak meg van a maga előnye, és adott helyzetben ez vagy az működik jobban. Azonban legutoljára én egy intenzíven horgászott bojlis vízre a Király Ponty horgásztóra látogattam el így kézen fekvő volt, hogy lapos method kosarat vigyek magammal.

Method kosár töltés előtt, és után.

A Preston termékére esett a választásom, amit már régóta használok, nagy megelégedéssel. A horgászat nem a legjobb előjelekkel kezdődött. 7 óra körül értem ki a tóra, ahol pocsolyák és vizes fű fogadott. Éjszaka egy óriási vihar vonult át, ami reggelre, nyomott fülledt, horgászatra általában alkalmatlan időt hagyott maga után. Miután szemügyre vetem a helyet, két 360 cm hosszú Serie Walter Nova light feeder botot raktam össze. A horgászhelyem a nagyjából téglalap alakú tó egyik rövid oldalán levő egyetlen hely volt, amely kicsit egy öböl részhez hasonlított. Elővettem saját tesztelés alatt álló etetőanyagomat, kizárólag ezzel és pici fluoro csalikkal horgásztam. Az egyik végszereléket bedobtam a tó közepe felé kb 50 méterre, a másikkal pedig a jobbra mellettem levő hosszú part oldalát céloztam meg. Ezen a hosszú oldalon egyáltalán nem lehet, horgászni, ráadásul bokrokkal, fákkal dzsungelszerűen benőtt, tehát minden adott volt ahhoz, hogy a nyugodt partszélben szép halakat fogjak.

A fülledt idő ellenére elég gyorsan jött az első kapás. Nem óvatoskodott, a nyílt víz felé dobott botom spicce hírtelen derékszögbe görbült. Partra tereltem a jó erőben lévő halat és éppen, a horgot akasztottam ki a szájából, amikor is megszólalt a másik orsóm fékje is. Nemsokára két ponty feküdt egyszerre a matracon. Jó kezdet nyugtáztam magamban. Ekkor még nem tudtam előre, hogy ez sokszor meg fog ismétlődni a nap folyamán. A part széléből kifogott első 3 pontyom kisebb volt, mint amiket a tó közepe felől fogtam. Ezért idővel úgy döntöttem, hogy mind két botomat oda vetem be. A kosár süllyedési idejéből jól érezhető volt, hogy 4 méter körüli vízből jöttek a termetesebb halak. Mint a tó tulajától meg is tudtam, tőlem kb 40 méterre volt egy törés, ahol függőlegesen szakadt le a talaj majd két métert. Összesen 11 pontyot és egy kárászt fogtam, amikor is mintha elvágták volna úgy megállt.

 Az összes pontynak a szája szélébe akadt a horog, mégis nagyon kevés volt a leakadásom.

Több alakalommal fogtam egyszerre két pontyot.

Kidobtam a partszélébe, de ott sem volt jelentkező. Több mint egy óra eseménytelenül telt el, ez nagy változás volt a pár perces kapásidőkhöz képest. Azon gondolkoztam, hogy ennyire elment volna az étvágyuk? Nem nyugodtam azonban bele, kerestem a halakat, és variáltam a csalik ízével, és színével is. Kerestem kisebb vízmélységet is, amit hamar meg is találtam. Magam előtt 25 méterre, a kosaram süllyedéséből éreztem körülbelül másfél méteres víz lehetett. Miközben a másik botomat csaliztam, a botom spicce máris kapást jelzett. Kifárasztottam a halat, visszadobtam a botot és elkezdtem gondolkozni, hogy vajon csak véletlen műve volt ez a gyors kapás? Nem volt sok időm gondolkozni, hamar választ kaptam a kérdésemre, hiszen jött a következő jelentkező. 8 pontyot fogtam ki rövid idő alatt 20-25 méterre magam elől a kis vízből. Köztük az aznapi legnagyobb halamat is, egy 10 plusszos ponty személyében. Ezután megint nagy csönd lett, dobtam part mellé, mély vízbe, kis vízbe, két keszegen kívül nem jött semmi más. Már jócskán benne jártunk a délutánba, amikor is, kb 100 méter távolságba, észrevettem egy nyugodt kis öbölszerű részt a partoldalba. Nem horgászott oda senki, így elővettem a Manta Evo X havy feeder botjaimat, hogy megtudjam dobni azt a távolságot. Felcsaliztam az egyik végszerelékem egy 10mmes lebegő fluoro bojlival, ami felemelte teljes előkehosszba a horgomat. Tapasztalatból tudom, hogy a bokrok alatt nagyon eredményes a lebegő csali, lehet, hogy egy éppen behulló magnak vagy gyümölcsnek gondolja a hal, sajnos ezt nem tudom, de működik az biztos. Bal oldali botomat 6-8 méterre dobtam a parttól, a jobb oldalit a lebegő csalival pedig teljesen az öböl tetejébe a bokrok mellé 2 méterrel. Ezután ami következett, az szinte hihetetlen volt. Nem tudtam ellépni a lerakott botoktól, mert a lebegő csalival szinte egyből megiramodott egy gyönyörű amur. Fotózás után természetesen ő is visszanyerte szabadságát. Minden dobásomat 1 percen belül kapás követte, ez négyszer ismétlődött meg, azzal a különbséggel, hogy pontyok voltak a tettesek. Ezt a kapássorozatot egy spori szakította meg, aki valamiért pont oda ment be csónakkal és húzta be a botjait, ahová én horgásztam. Így kissé kiszorultam, de az öböl alsó részét még elértem a közelebbi szereléke mellett körülbelül egy méterre ment el a zsinórom. Reménykedtem benne, hogy nem riasztotta el a halakat a csónakkal, és a bőséges szemes etetésével. Felesleges volt az aggodalmam, mintha semmi sem történt volna, úgy jöttek a kapások sorozatban, mint előtte.

Sokszor derékba hajlott a Nova Light feeder.

10 miliméteres fluoro lebegő bojlikkal  3 amurt is sikerült elcsípnem a partoldalból.

 10 kg feletti súlyával, ő volt a legnagyobb kifogott halam.

Eközben a sporinak az etetésén semmi sem történt. Ez pont egy jó példa volt arra, hogy milyen jól működik a method technika. Nincs túlzott etetés, csak egy kis jó minőségű etetőanyag pici csalival, a hal odaszív és már meg is fogtuk. Érdekesség képen nap végére 1 kg etetőanyagot használtam el, és 32 db halat sikerült fognom vele. Kétszer váltottam helyet eredményesen, miután ritkultak a kapások. Tegyük fel, ha ragaszkodtam volna az első helyhez, akkor nagy valószínűséggel csak délelőtt fogtam volna a halakat, és a nap többi részében nyugtáztam volna, hogy már nem esznek. Miközben csak jó érzékkel kellett helyet váltani. Ezért is nagyszerű a method kosár, mert nyugodt szívvel ott tudjuk hagyni az éppen aktuális részt, amit horgászunk, ha megszűnnek a kapások. Nincs beetetve semmi, ami miatt ragaszkodnánk a helyhez, és esetleg feleslegesen reménykednénk, hogy majd megtalálja a hal. Rövid idő alatt szép amurokat és pontyokat fogtam a Király Ponty horgásztavon. Biztosan visszatérek még és hozom magammal a most használt Nova light, és Manta Evo botjaimat, a preston method kosarakat, valamint az egyenlőre, még teszt etetőanyagomat, ami itt is jelesre vizsgázott.

Írta: Jankovich Krisztián

Közzétette: Palócz Richárd